MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957

1957-12-16 14. öe. - 1957_VB 14/17

- 5 ^r Véleményem szerint olyan nézetek vannak, amelyeket meg kell változtatnunk. Csak abban az esetben tudunk jobb módszereket adni, ha előbb az elveket tisztázzuk. Az előbb már emiitettem, hogy Budapesten van olyan nehézség, hogy a bpi és kerületi Pártbizottságokon nincs megfelelő szerv szakszervezeti vonalon, csak a szakszervezeten keresztül mennek le a feladatok, Gáspár elvtárs helyesen aláhúzta, hogy a szakszervezeti munka attól függ, hogy a'helyi pártszervezetek hogyan segitik, hogyan befolyásolják a munkát. Fontos, hogy a szakszervezetben dolgozó elvtársakra hatni tudjunk és irányítsuk őket. Gáspár elvtárs utalt arra, hogy a határozati javaslat I. 3. pontját hagyjuk el nehogy azt eredményezze, hogy a bizalmiak nem hozzák fel a dolgozók követeléseit, kivánságait. fittől nem kell félnünk, mert a szakszervezeti funkcionáriusok a dolgozók részéről nyomásnak vannak kitéve, ezért kénytelenek felhozni a problémákat. Feladatunk az, hogy mi elsősorban a pártszervezetekhez szóljunk, mivel sok elvi meg nem értés van a gyakorlatban, nem értik eléggé ezt a munkát. ochumet János elvtárs. Az ellenforradalom után, amikor kezdtek megalakulni az üzemi pártszervezetek egy-ogy alapszervezetben igen kevés párttaggal rendelkeztünk. Már ekkor napirenden tartottuk a szakszervezeti munkát, mert láttuk súlyát, jelentőségét. Ennek dacára sem kielégitő azonban a mi kerületünkben sem a szakszervezet pártirányitása. s

nnek oka az, hogy pártszervezeteink vezetői rendkivül türelmetlenek a szakszervezeti funkcionáriusokkal szemben. Nem látják, hogy lényegében később állt talpra mint a párt és ezt a késést még nem tudták behozni. Ez a türelmetlenség abban nyilvánul meg, hogy az irányitást leegyszerűsítik a beszámoltatásra, a szakszervezetben dolgozó kommunistákra vonatkozó határozat hozatalra, de nem fektetnek súlyt arra b.a kell egy-egy kérdés politikai tartalmát, azok levitelét heteken keresztül vitassák, magyaráznák, mindaddig amig meg nem győzték őket ennek helyességéről. Véleményem szerint az a pártirányítás ha meg tjudjuk győzni a szakszervezeti funkcionáriusokat arról, hogy a központ által kapott feladatokat a párt politikájának alapján, ilyen és ilyen elvek alapján kell vinni. Ha meggyőztük őket akkor ennek alapján fogják vinni, ha nem viszik akkor az a baj, hogy nem tudtuk velük megértetni annak helyességét. Nem minden ember érti meg egyszerre, hogy mit mondunk. Vannak olyan funkcionáriusok, párttitkárok is, akiknek 3-4— szer kell valamit megmagyarázni mig megérti, de amikor már megértette akkor a munka megy. Jó tömegpolitikai munkát csak a szakszervezet segítségével tudunk végezni. Sajnos azonban a mi pártszervezeteink ezeh a területen nem mentek előre. Felhozzák a szakszervezeti őunkcionáriusok a dolgozók kivánságait, ez helyes. Azonban az már nem helyes, hogy ha a felhozott kivánságok között olyanok is vannak, mely államunknak nem hasznos, tehát túlzott, demagóg követelések, akkor arra a szakszervezeti funkcionáriusra aki felhozta rossz szemmel néznek. Ahelyett, hogy ezt feldolgozva megnéznék hogyan, mimódon kell erre reagálni és válaszolni a dolgozóknak. Azt nem tudtuk elérni, hogy a pártszerve-. ORSZÁGOS LEVÉLTAR A~t~