MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957

1957-12-02 13. öe. - 1957_VB 13/25

Meglepő válaszokat kaptunk. Apolliner stb. Alig találni S Adyt és József Attilát kedvenc költőjének valló gyermeket. Ez a mélyebb része a politikai kérdéseknek. Amig a mi fiatalságunk nem Adyt és József Attilát szereti, addig ne mondjuk azt, hogy nagyon komoly eredményeket értünk el. Nem lehet az, hogy valaki politikailag velünk egyetért és irodalomban azokat szereti, akik velünk szembenálló ellenséges nézeteket hirdetnek. Pel kell vetni, hogy minden kormánynak megvolt a maga vezető eszméje, pl. a Horthy demokrácia idején a szabadság. Mi meg se próbáltuk a proletárinternacionalizmust, mint vezető eszmét a fiatalság közé bevinni. Meg kell mutatni nekik, hogy ez mit jelent. A következő amit mondani szeretnék: A párt és állam óriási áldozatokat hoz, de ezt mire fordítjuk? Kint voltam póton, ahol nagyon szép gyermekváros van. Beszélgettem a gyermekekkel és a következőket mondották elj ill. ez a tanulság: mi egy sor helyen létesítünk ilyen otthonokat, ahol nekünk ellenségeket nevelnek. A gyermekeket verik, mint a répát. Elmondották a gyermekek, hogy Jt> "Sanyi bácsi" minden este derékszíjjal megveri a gyermekeket. Mi nagy áldozatokkal fenntartunk különböző intézményeket, otthonokat és ott ellenünk nevelik a gyermekeket. Erre fel kell figyelni. Ma több kispolgári és egyéb származású gyermek jár az egyetemre, mint Horthyék idejében, csak álcázva vannak. Felvesznek paraszt származású gyermekeknek kulákokat. Nagyobb az ilyen kispolgári és egyéb származású gyermekek százaléka, mint a Horthyék idejében az összhallgatőké. Nekünk, a pártnak fel kell lépni annak érdekében, hogy érettségizett szakmunkások legyenek. A fizikai és szellemi munka egymáshoz való közelebbhozása kell a cél legyen. Meg kell érttetni a diákokkal, hogy érettségivel lehet szakmunkás is valaki. Rengeteg proli szülő panaszkodik, hogy a gyermekek nem adnak haza egy vasat sem. 1945-ben azt mondtuk, hogy megváltozott az a világ, amikor a parasztgyermeket három sarokkal odébb várta a fejkendős anyja, mert szégyellte. Megmondom Őszintén, ez sok helyen nem változott #eg. A másik pedig, hogy a szülők ugy érzik, hogy ők iskoláztatják a gyermekeket és azután nem kapják vissza őket. Ez mindenütt általános probléma. Nem adnak haza pénzt, nem gondoskodnak öreg szüléikről. A kollégium kérdése fel van vetve az anyagban. Feltétlenül helyes megnézni a kollégiumi agitációt. Nekünk szerveztten kell a kollégiumi rendszer felé menni. Ez politikai nevelési lehetőség. A burzsoázia ezt kitűnően fel tudta használni. Nagyszerű gárdákat nevelt magának. Minekünk ez nem sikerült. Sem a Nékoszt, sem későhb a diákotthonokat nem tudtuk magunknak nevelni. Az utolsó kérdés a marxista világnézet kérdése, a középiskolákban és az egyetemen. Eddig teljesen külön van választva és azt hiszem egy-két évig szívósan kell dolgozni azon, hogy valami eredményt érjünk el. Vannak marxista körökés marxista oktatók, de komoly marxista világnézeti nevelés nincs. A KISz-n nek oda kell hatni, hogy a fiatal egyetemi tanársegédek, tanárok foglalkozzanak szaktárgyaikban a marxista világnézetre való neveléssel. Hetenként 4 órában kapjanak marxista oktatást, a többi órában a szaktárgyon keresztül. [^WoosUEVÉLTAH