MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957

1957-12-02 13. öe. - 1957_VB 13/5

- 4 A központi osztályok hétfőn legyenek a titkári értekezleteken és ha kell szóljanak hozzá. Egyben hozzátették azt is, amit mi már próbálunk csinálni, hogy a Politikai Bizottság egy-egy tagja vállalkozzon egy-egy konkrét kéráés ismertetésére a titkári értekezleten. Mi már próbáljuk ezt csinálni, csak sajnos ugy vagyunk vele, hogy nem minden Politikai Bizottsági tag tudja vállalni. Most Kádár elvtársat is hamarosan szaván fogjuk, annál is inkább, mert a megyei titkároknak tart egy előadást. Elő fogjuk venni, hogy azokat az anyagokat, amelyeket a megyei titkároknak ad különösen pártépitési szempontból, azt nekünk is adja le. Szoros kapcsolatnak kell lenni az ország és a budapesti szerv között,értve alatta minden párhuzamos osztályt. Folyt e^ elvi vita is a revizionista nézetekről, mint fő veszélyről, de megállapítottuk, hogy vannak szektás, dogmatikus jelek is, melyek nyugtalanítóak. Budapest és az egész ország számára a feladat most ugy néz ki: Változatlanul a harc fő iránya a revizionizmus ellen irányul. A szektás kérdéseket a párton belül fogjuk elintézni. Ez főképpen a párton belül ás nem a párton kivül hat. De arról nem szabad elfeledkezni, hogy kétfrontos harc folyik. Kern visszük a tüzet egyik irányban sem megfelelően. Vannak ilyen jelek. Pl. a népbiróság a Dáry ügyben halálos Ítéletet akart. Nem voltak itthon a PB. tagok, nem is szoktunk beleavatkozni. Mikor a C-ál-Obersovszky ügy volt, éppen a pártkonferenciát készítettük elő. ^Egyszer csak megjött a halálos itálet, szemben az azelőtti 1 évvel. Ekkora különbség miatt felszisszent az egész világ. Ss akkor kénytelenek voltunk a Politikai Bizottság javaslatára leülni a népbirókkal beszélgetni. A Politikai Bizottságnak az itélet tekintetében nemcsak most ez az álláspontja. Ez volt 3 hónappal ezelőtt is. De hozzá kell tennem, hogy mikor annak idején a statáriumot kellett kidolgozni, tapasztaltam, hogy nem akadt biró, aki halálos Ítéletet hozzon. Persze felvetődik a kérdés, hogy akkor mit adunk Nagy Imrének ás bandájának. Vannak, akik résztvettek a pártvezetőség ülésén. A jugoszlávokkal való beszélgetésnek a két párt között volt egy érdekes momentuma. Megmondták, hogy ők Kádárban és Mü;,nichben nem kételkedtek, de féltek attól, hogy visszatár a régi vezetés, .ís november,december, januárban a jelek erre mutattak. Egy ellenforradalmi felkelést nem szentelt vizzel szoktak elintézni. Most megnyugtató a számukra, hogy ez nem következett be. Minket könnyen hajthatnak olyan irányba, ami nem helyes. Nekünk vigyázni kell arra, hogy ez ne történjen meg, a munkatervünk elkészítésénél ezt figyelembe kell venni. Megmondom elvtársak, ha mi tudtuk volna Rideg Sándor kilépési szándékát, akkor elvettük volna tőle a könyvét. Egyébként ugyanaz a"Magyarország", amely mindenki t megöl ill. meg akar ölni szektis nézeteivel, ugyanez a"Magyarország" ezt a hitvány embert propagálja nekünk. Külön megköszönjük Acél elvtársnak, hogy ezért megleckéztette őket. ORSZ/-GC3 LLY^U/Ut