MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.4.) 1957

1957-11-18 12. öe. - 1957_VB 12/16

< - 15 Beszéltek az életszínvonal alakulásáról is. Arról volt szó, hogy mi a jelenlegi életszinvonalat és a jelenlegi beruházásokat külföldi hitelekkel tudjuk tartani és a jövőben az életszínvonal tartását megfeszített munkával kell megteremteni. A párt és kormány előlegezte az éle:szinvonalat a béremelésen keresztül, s ennek alapját nekünk az elkövetkezendő években kellene megfeszített munkával biztositani. A hozzászólók közül sokan arról beszéltek, hogy a munkásság ezt az életszinvonalat már 1953éban előlegezte. A harmadik és legfucsább nézet volt, aminek többen hangot is adtak, hogy a magyar adottságok a mezőgazdaság fejlesztésére alkalmasak és ezért elsősorban ott kell erőfeszítéseket tenni. Termeljünk mi minél több mezőgazdasági áruféleságeket és vásároljunk érte külföldről iparcikkeket. Igen nagy és elég SZÍVÓS politikai munkára van szükség a műszaki értelmiség között ahhoz, hogy mi megfelelő közvéleményt és politikai véleményt érjünk el náluk. Egy reális mag van, még pedig az, hogy mi igen sokat beszélünk azokról az eredményekről, amik megvannak és amelyeket 1957-ben elértünk. De nem mondjuk elég világosan meg ezek mellett az eredmények mellett, hogy még alapvető nehézségek és bajok vannak és lesznek, ha nem szedjük össze erőinket, laza a munkafegyelem, nagymértékű a pazarlás, sok a lopás. Ezek ellen e& erőteljesen fel kell lépni és SZÍVÓS munkával elérni, hogy rend legyen a gyárainkban. Itt igen komoly erőfeszítésre és hosszú évek céltudatos munkájára van szükség. A külső látszat ellenére nekünk még nagyon sok tennivalónk van. Még egy kérdést szeretnék felvetni, az 1957-es év befejezésével és az 1953-as év előkészítésével kapcsolatban. Ez a nyereségrészesedés kérdése. A vasárnapi Népszabadságban Antos•elvtársnak megjelent egy cikke. Ezeket a gondolatokat le kell vinni az üzemekbe, az üzemi pártszervezetekhez és ezeken keresztül a munkásokhoz. Tudatosítani kell, hogy mi csak olyan esetben fizetünk ki nyereségrészesedést, ha ae túlteljesítést az üzem a saját erejéből érte el. Tehát ha az üzemen belüli erőkből és nem külső adottságokból adódott. Meg kell magyarázni azt is, hogy most nem valamiféle mesterséges visszacsavarás, csökkentés van, hanem megfelelő és reális juttatásokat tudunk csak adni. Ez nem könnyű kérdés, a munkásoknak meg kell magyarázni. Sok helyen azt vitték le a munkások köz§, hogy 2-3 heti nyer ségvisszatéritést fizetnek ki és most komoly munkát jelent megmagyarázni, hogy esetleg ez kevesebb lesz. Végül még egy éolgot a takarékosság kérdését és egy olyan munkaterv kidolgozását javaslom a pártszervezetek részéről, ami állami vonalon most kezd megindulni. A takarékosság minden formáját, az anyagtakarákosságtól kezdve ki kell használni. Molnár Ernő elvtárs; Kiss elvtárs véleményéhez csatlakozom. Véleményem szerint a termelés pártellenőrzésévei ugy tudunk foglalkozni, ha az iparágak konkrét terveit ismerjük. Feltétlenül meg kell tárgyalni, hogy hogyan tudunk segíteni OBSZÁGGS LEVÍLT^R