MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/91

90 Az ahogyan ezt felvetettem, mutatja azt is, hogy a mondanivaló ~ némely megegyezése mellett, a Horn-féle stilussal én nem rokonszenvezem. Most a program még tervezet. Alapként való elfogadása nem jelenthet kritikátlan vastapsot. Egyik gondom például az, hogy milyen időtávra szól. Ez egy átmeneti korszak kisérleti programja, amely egy forrongó időszakra készült. Rövid néhány évre. A fő gondom azonban az, hogy a fordulóponton cimű fejezet adós marad helyzetünk konkrét elemzésével. Azzal, hogy mi jellemzi ezt a mai Magyarországot. Címszavakban mondhatom el, kifejteni nincs időm, de szeretném élesen exponálni, hogy röviden is világos legyen. Először; a békés kibontakozás nemzetközi esélyei véleményem szerint romlottak. A Szovjetunió politikai vezetésének rokonszenve mellett, gazdasági kapcsolatainkban nehezednek a reálfolyamatok, elszigetelődésünk fokozódik. Igaz,politikai stabilitásunk a nyugat érdeke is, de - és ez soha nem kap hangsúlyt - egy kapitalista visszarendeződés, stabil átmenetének perspektívájával. Másodszor; milyen állapotban fogadják a magyar társadalom különböző csoportjai ezt az általános válság-helyzetet? A for- — dulat keresését? Hogyan néz szembe az eddig kiemelt nehézipari munkásság, a maga jövőjével, egy gyökeres szerkezetváltás után? A mezőgazdasági munkásság hogyan látja ma a szövetkezeti jövőt, generációváltás közben? Mi lesz a dolgozó nép sorsa, ha a veszteséges könnyűipar nagy része bezár. Harmadszor; a gazdaságban a szerkezetváltás alig indult meg, ez még a vas, acél országa. Fojtogat az adósságteher. Nő az infláció. Változatlan a központosított újraelosztás. Lerobbant az infrastruktúra . U