MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/73

- 72 Szeretném elmondani, mert ugy érzem erre felhatalmazásom van, hogy a tagságunk kicsit hasonló módon, ahogy itt elhangzanak ezek az ügyrendi viták , csak ugye kinek-kinek más a lelki világa. A tagságunk hasonlóan bizalmatlan, mint az itt ülő küldöttek. De ezt nem hatalmas vitákban fejti ki, hanem a csönddel. Vár, feltartja a tagkönyvét, és nem döntöte még el, hogy ezt majd a zsebébe dugja a kongresszus után újra, vagy leteszi az asztalra, és köszöni szépen ennek a pártnak a tagságát. Miért van ez igy? Azért, mert bár ez a tagság változáspárti, keresi önmagát a dokumentumokban, keresi a dokumentumokban azt, hogy a párt eltávolodik mellőle, vagy pedig továbbra is felvállalja őt. Én korrekt megfogalmazásnak tartom azt, ami a mi saját dokumentumunkban szerepel arról, hogy tulajdonképpen kik ennek a pártnak a tagjai ugye azok, akik a saját munkájukból élnek, értéket termelnek, ugyanakkor elfogadhatatlan a számomra, hogy az eddig hivatkozott szeretném mondani, tehát azt a munkásosztályt amelyre eddig hivatkozott a párt, amelyet eddig látszólag a döntésben felhasznált zászlóként, vagy táblaként, ezt a munkásosztályt most a párt megkerüli, a dokumentumokban nem említi, és ugy gondolom, hogy nekünk alapvető kötelességünk az, hogy a munkásosztállyal , mint társadalmi csoporttal , réteggel továbbra is számoljunk, és ugyanakkor fejtsük ki tisztességgel azt, hogy mi az amit nem vállalunk a jövőben. Nem vállaljuk el a társadalmi értékrendek felborítását, pl. a jövedelmi viszonyokban azt a fajta értékválságot amelyet mi hoztunk létre, nem vállaljuk el az egyenlősdit , nem vállaljuk el a kontra szelekciót, nem vállaljuk el az értelmiségi munka leértékelését és igy tovább. Egy szóban szeretnék, egy mondatban szeretnék csak az előttem hozzászóló Katona elvtárssal némiképpen vitatkozni. Én ugy gondolom, hogy a pártnak a szerepe a munkahelyeken folyamatosan és erőteljesen átértékelődik. Nincs olyan fajta szerepünk, hogy mások helyett tulajdonosok legyünk, munkavállalói érdekvédelmet folytassunk, menedzserek legyünk és igy tovább. A kongresszus azonban csak akkor érhet el sikert, a párt akkor érhet el sikert, hogyha a társadalmi igényeket nem valamiféle baltacsapásokkal fogalmazza meg, nem puccs-szerűen egyik pillantról a 7 3,