MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/63

- 62 marban jegyzik, amit egyre kevesebb termelőágazatról mondhatunk el. Ennek ellenére nem kapja meg a támogatást ahhoz, hogy húzúágazat legyen, néha már felmerül bennünk a kérdés: egyszerű közömbösség vagy rosszindulat ez olyanok részéről, akik alkalmasnak érzik magukat, hogy főhivatalaik magaslatáról szabják meg a tudomány anyagi, pénzügyi, utazási, sőt publikálási lehetőségeit. Számos nélkülözhetetlen szakma van, ahol a pályakezdők kivételes lakáshozjutási lehetőséget kapnak. A tudomány, a felsőoktatás nem tartozik ezek közé. Sőt még a pártvagyon sokat vitatott redukálásánál is azt látjuk, hogy könnyebben mondanak le tudományos és oktatási intézményekről, mint luxus-üdülőkről és vendégházakról. Elégedetten látjuk, hogy határaink megnyitása állampolgárainkat nem sarkallja olyan menekülésre, mint egyes baráti államok polgárait. De bár ez nem tömeg jelenség, lassan folyik legjobb fiatal kutatóink egy részének csendes nyugatra szivárgása, ahol hamar elérhetik itthoni fizetésük tízszeresét is. A tudományos intézetek pártszervezetei elöregszenek, lassan kihalnak, és miért is választanák fiataljaink azt a rendszert, amely ennyire közönyös problémáik iránt, miért ne vonzódnának az ellenzék olykor demagóg, felelőtlen kritikájához is. Mi, I. kerületi küldöttek bejártuk a kerület pártszervezeteit, hogy képviselhessük a tagság véleményét. Azt tapasztaltuk, hogy elvtársaink a párt egységének fenntartását kívánják, azt, hogy a párt a visszavonulást befejezve egységben és eredményesen vegyen részt a választási küzdelemben. De bármilyen fontos ez, elvtelen kompromisszumon nyugvó egységet ma már senkisem kíván, csak olyan egységet, amelynek alapja a radikális reform, a gyors modellváltás, a következetes leszámolás a múlt hibáival. Mint Nyers elvtárs tegnapelőtt mondotta: a pártnak le kell szögeznie, mitől határolja el magát a múltban, szakítani kell az elavult utópiákkal. Hozzátenném azt is, nemcsak mitől, hanem kiktől határoljuk el magunkat. Azoktók, akik kényelmük érdekében 15 éve és azután is akadályozzák a reform kibontakozását, akik revizionizmusnak bélyegezték az elméleti útkeresést, kispolgáriságnak a háztájit vagy a jobb ellátást szolgáló kistermelőket. Akik az előző pártkongresszuson olyan ötéves tervvel tették végképp nevetségessé a tervgazdálkodást, melynek realitásában magunk sem hittek, adják át helyüket fiatal szakembereknek. Nem akarjuk mi kiűzni őket a pártból. Vagy katasztrófapolitikájuk kénytelen végrehajtóit, de a vezetésből el kell távolítani a felelősöket. Mutassák meg a munka frontján Cl