MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-II/85

- 9Az uj rendszer urai számára a párt-elit tulajdonaként működő nagyvállalati szféra vált a kizsákmányolás fő intézményévé. A kizsákmányolás kettős, jelenti az itt dolgozók, és az újraelosztás rendszerén keresztül a nagyiparon kivüli alávetett társadalom kizsákmányolását. A párt eltorzulása. A párt ebben a rendszerben nem más, mint a kizsákmányolás és elnyomás politikai fedőszerve. 1953-1956: az első kisérlet a rendszer módosítására. 1953-tól kisérlet indult a rendszer legdurvább vonásainak felszámolására. A békés korrekció eszközei azonban csődöt mondtak 1956 őszén az elemi erejű népfelkelés órák alatt szétrobbantotta a hatalom intézményeit. Az ezt követő tiz nap során intenzív kisérlet zajlott egy demokratikus politikai rendszer kiépítésére. Az eseményekben együtt voltak jelen a forradalmi és a restaurációs elemek. A szt linista hazai konzervatív erőkre támaszkodó külső intervenció azonba leverte a népfelkelést és a megtorlást követően helyreállította a ré gi rend alapjait. 1962-1972:"az önkorlátozó, puha diktatúra aranykora". A pártelit a nyílt erőszak visszavonását követően a politikai és kulturális engedelmesség fejében jelentős társadalmi csoportoknak a gazdasági felhalmozás uj csatornáit nyitotta meg. A hatalom, bár visszavonható, de tudatos önkorlátozással bizonyos társadalmi csoportok esetében kivonult a magánszférából. Lassanként érvényesülni kezdett a kulturális, tudományos területek egy részének szűk és törékeny autonómiája. Mindez ugyan elsősorban az átrendeződő és kibővülő elit felmélkedését biztosította, de széles társadalmi rétegek is részesedtek a modernizációs morzsákból. 1972-75: az utolsó esélyek eljátszása. Az ekkor születő 1975-ös MSZMP programnyilatkozat hosszutávú céljainak vízióját az elmúlt 15 év minden ponton megcáfolta. 1978-1989: a restrikciós örvények évtizede, a "puha" diktatúra fináléja. ss~