MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/344

- 343 szociális ügyekből kapcsolatos megitélés különbségekből, tehát hogy mit értünk baloldali programon, vagy a működési módon. Vagy azon ami itt a három szekció megegyezéseként az előbb elhangzott, ami vastagon a bevezetőhöz tartozó kérdés. És én nem azért mondtam,az ügyrendi vitakor, hogy kár hogy elhangzott, hanem pont azért, mert itt nem került placcra. Na most én természetesen állok a pártértekezlet ítélőszéke elé, hogy döntés után megjelentem, de mint az ügyrendi bizottság elnöke és mint aki jogosnak, általam jogosnak ítélt kérés érkezett az ügyben, rendkívül fontosnak tartottam elmondani ezt a véleményemet, hogyha úgy megyünk tovább hogy fejezetenként először döntünk arról, hogy támogatjuk az adott fejezetet és utána a kisebbség csatolhatja a véleményét, még abban az esetben sem tud a kisebbségi vélemény többségivé válni, hogyha netán szavazásra bocsátjuk az egyes kisebbségi véleményeket. Gönczi elvtárstól ugyan javaslatot nem kaptunk, hogy milyen vitamódszert ajánl, de nyilvánvaló akkor, hogy az eddigi módszer fenntartása, hogy hangozzanak el a vélemények, majd ezután szavazzunk. Ügyrenddel kapcsolatos javaslat. Tessék. Szeretnék csatlakozni ahhoz, amit a Gönci et. mondott, szeretném megóvni a pártértekezletet attól, hogy pótcselekvésbe meneküljön ahelyett, hogy érdemi munkát végezne. Van értelme az ilyen típusú szavazósdinak, de csak egy feltétel- lel. Hogyha az a negatív konszenzus keresésének módszerévé válik. Magyarul arról van szó, hogy nem emelkedik állásponttá az, amit valamilyen kisebbség nem fogad el, azt egyszerűen le kell venni a napirendről, az nem létezik. Ez csak arra jó, ha megkeressük, hogy létezik-e valami amivel egyet tudunk érteni. Ezt végig lehet csinálni, ez egy értelmes dolog. De akkor elölről el kell kezdeni, hogy mi az, amivel újra egyet fogunk érteni. De ezen a módon, hogy a kisebbséget eleve kirekesztjük, akkor inkább vonuljunk innen haza. 1U