MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/143

- 142 úgy találták kifejezni magukat, amiből esetleg az tűnt ki, hogy ki képviselheti igazán a munkásokat. Véleményünk szerint mindenki akiben megbiznak a munkások, és elnézést ez lett volna rövid. Véleményünk szerint ez a legutóbbi program tiszta szándékú. Lényegretöröbb, mint az eredeti tervezet volt, de ennek az anyagnak csakakkor lesz értéke, ha meg is valósítjuk. Nekünk párttagoknak, akik ezt a programot felvállaljuk, abba kell egységesnek lennünk, hogy ezek a célkitűzések megvalósuljanak. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem lesz könnyű az elkövetkezendő időszak és a nehézségek nagy része újra a munkások vállára kerül. De nekünk nem mindegy, hogy ettől a súlytól megroppanunk-e, vagy megerősödünk. Mi a nagy országos marakodásban, nem kiabálunk, csak magunk között zsörtölődünk, de van véleményünk. És kijelentjük, nem reformok ellensége, nem akarjuk megakadályozni a fejlődést, de mi kiállunk amellett, hogy a jövőben is a társadalmi tulajdon a közösségi tulajdon meghatározó legyen. És az állami tulajdonnak a felosztása ne szűk csoportok között folyjon, hanem a munkás, a dolgozó valljon valódi tulajdonossá. És ne a bürokraták mahinációja döntse azt el, hogy nyereséges vagy vesztességes egy vállalat, hanem az igazságos piaci verseny. MI dolgozni akarunk. Mi a munkából akarunk megélni, és nem segélyekből. Nekünk az az érdekünk, hogy egy fejlett gazdaságban modern technológiával dolgozunk. Ne a fizikai erőnk kiszipolyozásával, hanem a tudásunkkal teremtsük meg magunk, és a családunk tisztességes megélhetését. Ehhez nemcsak munkahely kell, hanem annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy fejleszthessük önmagunkat. Ha azt akarjuk, hogy a gazdaságunk felzárkózzon a fejlett országokhoz, akkor a társadalomnak fel kell ismernie, hogy mindehhez csak müveit, magas szakképzettségű munkásra van szükség. Nem akarunk a perifériára sodródni sem anyagilag, sem szellemileg. Nem akarjuk, hogy a gyerekeinkből alakuljon ki a jövő hátrányos helyzetű rétege. A munkásság úgy érzi, hogy a párt megvállik tőle. Éppen akkor, amikor a legnagyobb szüksége van arra, hogy valaki felvállalja az átalakulás folyamatában az érdekeit. Az egyre nehezedő életkörülmények. A munkás feje felett zajló alkudozások csökkentik a pártjukba vetett hitet, s egyre többen lépnek ki. Ha a párt elveszti a munkásokat, itt marad egy jelentős tömeg amelyet a különböző politikai erők felhasználhatnak a maguk érdekében. Ezen érdemes elgondolkozni Elvtársak. Olvasom itt a röplapon. Szavak ideje lejárt, tetteken a sor. Igen. Mi azt valljuk, hogy*elegünk van már a múlton való örökös rágódáson,elég az önmarcangolásból. Zárjuk le a múltat és a tanul^4 3