MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1989

1989-09-23 9. öe. - 1989_PE 9-I/108

- 107 másnak az élőknek. Aki tehát el akar határolni, az jól teszi. Aki pedig talál hitet és kapaszkodót a múltban, az már hozza magával az érzelmi kötődést, az elhatárolódó pedig újból megszerzi azt a mozgalomban. Mindezekkel összefüggésben van egy konkrét dolog, amit fontosnak tartok és ez a pártunk neve. Pártunk nevének megváltoztatásával választóvonal elé állítanánk a tagságot. Persze azok számára, akik szerint itt az MSzMP történetének vége és meg kell szüntetni, ez is lehet cél. A párt nevének megváltoztatása nemcsak elhatárolódásként, hanem a kollektív felelősség felvállalásaként is érthető, ilyen értelemben a tagságra hárítja és megosztja a felelősséget. Meggyőződésem, hogy a névváltoztatás - egyébként ma nem ideológiai, vagy stratégiai kérdés, hanem taktikai. Most nagyobb hiba lenne a párt nevét megváltoztatni, mint megtartani. Az imázs kialakítása egy új névhez nem kis idő. A szimbulumoknak, név, vöröscsillag, zászló tömegpszichológiai hatása van. Olyanok, mint egy márkanév, lerövödítik a kapcsolatfelvételt, nyilvánvalóvá tesznek. És bár a vöröscsillag lassan "sárgacsillag" szerepű, vagy aként funkciónál egyesek sanda szándéka szerint a választók millióinak mégsem lehet magyarázni, hogy az újnevű párt az a jogutód is, meg nem is és mit takar. Uj párt kell, de a szoba lényege nem a négy fal, hanem a tér, amit közre fog. És a báránynak is legalább a bőrét meg kell hagyni a nyíráskor, különben nem fog szaporodni. Igazi megmérettetést is csak igy vállalunk és nem a cégér átfestésével. Akármilyen nevünk lehet, mi mások, de sokunk szemében is kommunisták maradunk. Köszönöm szépen. AOZ