MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/334

VII A tudomány, az oktatás, a közművelődés, a művészetek 1. TUDOMÁNYOS ELET Hazánkban 1983-ban 1274 szervezeti egységben (69 kutató-fejlesztő intézetben, 918 egyetemi és főiskolai tanszéken, 207 vállalati és 80 egyéb kutatóhelyen) folytattak kutató-fejlesztő tevékenységet. A kutató-fejlesztő intézetek száma 1980 óta jelentősen csökkent, főként azért, mert a kutatóintézetek egy részét fejlesztő vállalattá, illetve költségvetési intézménnyé (ún. háttérintézetté) szervezték át. A kutatóhelyeken (kutatóintézetekben, tanszékeken, vállalatoknál és közgyűjteményekben) foglalkoztatottak létszáma az elhatározott intézkedések és az átszervezések hatására az 1980. évi 85 ezerről 1983-ra 78 ezerre csökkent. Ez a népgazdaság aktív keresőinek 1,6%-a. A kutatóhelyek dolgozóinak hozzávetőleg 47 %-a, 36 722 fő tudományos kutató. A tudományos kutatók „törzsgárdájának" (30-50 évesek) 63 %-os létszámaránya mintegy évtizede lényegében változatlan. Jelentősen nőtt viszont az 50 éven felüliek aránya, 1972 és 1982 között 13%-ról 21%-ra, és csökkent a 30 éven aluliak aránya, 21%-ról 16%-ra. A tudományos kutatóknak 1983-ban mintegy 51 %-a foglalkozott a műszaki tudományokkal, 13 %-a a természettudományokkal, 8 %-a az agrárkutatásokkal, 10 %-a az orvostudományokkal, míg 18 %-a a társadalomtudományokkal. A tudományágak közötti arány hosszabb ideje változatlan. A kutatóhelyek népgazdasági ági besorolása szerint a tudományos kutatók 33,1 %-a az iparban, 3,1 %-a az építőiparban, 3,4 %-a a mező- és erdőgazdálkodásban, 6,8 %-a egyéb anyagi ágakban, 41,8 %-a az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatás, 11,8 %-a a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatás népgazdasági ágban dolgozik. A társadalom 1983-ban a kutatási-fejlesztési tevékenységek finanszírozására 23,5 milliárd forintot fordított. Ez- folyó áron - 7%-kal több, mint 1980-ban. A kutatási-fejlesztési ráfordítás a nemzeti jövedelem hazai felhasználásának 1980. évi 3,65%-áról 1983-ra 3,27%-ára csökkent. Hasonlóképpen csökkent a kutatási-fejlesztési célú beruházások részaránya, a népgazdasági beruházások 1,61 %-áról 1,41 %-ára. A kutatási-fejlesztési ráfordításokból a legnagyobb arányban a kísérleti fejlesztés jellegű tevékenységeket finanszíroztuk. Arányuk 1980 óta 55%-ról 1983-ra 57%-ra emelkedett. Ugyanezen idő alatt az alkalmazott kutatások aránya 31,7%-ról 31,4%-ra, míg az alapkutatásoké 13,3%-ról 11,6 %-ra csökkent. A munkában levő kutatási témák és fejlesztési feladatok száma 1980 és 1983 között kismértékben tovább csökkent, 30 647-ről 30 073-ra. A kutatott témáknak hozzávetőleg 8 %-a, 2548 folyik nemzetközi együttműködés keretében, ezek túlnyomó többsége, 1996 a KGST-országokkal. A tudományos célú külföldi utazások száma 1983-ban 21 487 volt, valamelyest több a korábbinál. 1980 és 1983 között jelentősen, 19496-ról 22455-re nőtt a tudományos folyóiratokban megjelent dolgozatok (szakcikkek) száma, és ezen belül jelentősen emelkedett a külföldi szakfolyóiratokban közölt cikkek száma (4133-ról 5014-re). Nőtt a bejelentett újítások (4738-ról 5002-re), csökkent viszont a belföldön és külföldön bejelentett találmányok száma (2618-ról 2585-re). 2. OKTATÁS Az oktatási intézmények fejlesztésére az 1981-1984. években mintegy 23 milliárd forintot fordítottunk, 1983-ban erre a célra a szocialista szervek beruházásaiból 3,21% (1980-ban 3,02%), fenntartásra pedig az állami költségvetési kiadások 6,3%-a (1980-ban 6,02 %-a) jutott. Az óvodákban, az általános és középfokú oktatási intézményekben, a felsőoktatásban, valamint a diák- és 52 ZIU