MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/326

yj Életszínvonal, szociálpolitika A lakosság életszínvonala - a társadalom egészét tekintve - alapvetően a XII. kongresszuson meghatározott életszínvonal-politikai céloknak megfelelően alakult. A lakosság reáljövedelme és fogyasztása várhatóan a hatodik ötéves tervben előirányzott vagy azt megközelítő mértékben emelkedik. Javulnak a lakosság életkörülményei, a tervezetthez közelállóan megvalósulnak az ellátás javítását szolgáló kiemelt programok. Eredményeink értékét növeli, hogy azokat romló, a vártnál nehezebb külső gazdasági körülmények közepette értük el. Az ország nemzetközi fizetőképességének megőrzése a külgazdasági egyensúlyi helyzet olyan mértékű javítását igényelte, amely a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának csökkentését, szigorú és következetes elosztási politika megvalósítását tette szükségessé. 1. JÖVEDELEM ÉS FOGYASZTÁS A foglalkoztatáspolitika A teljes foglalkoztatottság - ami a létbiztonság alapvető feltétele - változatlanul érvényesült. A XII. kongresszus határozata alapján több, a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságát és a munkakörülményeket javító kormányzati intézkedésre került sor. Mindenütt áttértek az ötnapos munkahétre. Az iparban, az építőiparban és az államigazgatásban lényegében befejeződött a 40 órás munkahét bevezetése. (A mezőgazdaságban - az ágazati sajátosságokat figyelembe véve a nagyüzemek önkormányzati jogkörben állapítják meg a munkaidőt.) A fizetett szabadság alsó határa 15 napra emelkedett, ami elsősorban a fiatal munkavállalókat érintette kedvezően. A munkaidő-csökkenést a vállalatok szervezési intézkedésekkel, a munkaidő ésszerűbb kihasználásával ellensúlyozták. Bővült a nyugdíj folyósítása melletti munkavégzés időkerete, lehetőség nyílt a gyermekgondozási szabadságon levők részmunkaidős foglalkoztatására. A szabadidőben végezhető keresőtevékenység lehetőségeit a mellékfoglalkozások vállalásának könnyítése és a különböző kisvállalkozási formák megjelenése, elterjedése is bővítette. Jövedelem-, bér-, áralakulás A lakosság összes jövedelme (a munkajövedelmek, valamint a nyugdíjak, társadalmi juttatások együtt) az elmúlt négy évben mintegy 37%-kal nőtt és 1984-ben 632 milliárd forintot tett ki. Az egy lakosra jutó évi összes jövedelem mintegy 59 ezer forint volt. A fogyasztói árak 30%-kal emelkedtek, így a lakosság egy főre jutó reáljövedelme átlagosan négy év alatt 5,8%-kal nőtt. (A hatodik ötéves terv 6-7%-os reáljövedelem-növekedést irányzott elő.) A társadalom egyes csoportjainak reáljövedelme csökkent. A jövedelmeken belül a munkajövedelmek - amelyek a lakosság összes jövedelmének kétharmadát adják - reálértéken kismértékben, mintegy 2%-kal, a nyugdíjak, társadalmi juttatások összességükben 11,7%-kal nőttek. A munkajövedelmek közül a munkások és alkalmazottak reálbére, valamint a termelőszövetkezeti dolgozók reálkeresete mintegy 6%-kal csökkent. A háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokból származó jövedelmek reálértéke ugyancsak némileg mérséklődött. A vállalati és magán gazdasági munkaközösségekből, az egyéb magántevékenységekből, valamint az ipari szolgáltató szakcsoportokból származó jövedelmek nőttek, arányuk a munkajövedelmeken belül mintegy 10%-ot tesz ki. Az egy munkásra és alkalmazottra jutó havi átlagkereset 1984-ben meghaladta az 5500 forintot. Az átlagbérek és -keresetek az egyes ágazatokban, a fizikai és a nem fizikai munkakörökben kis eltéréssel növekedtek. A gazdasági szabályozásban történt változások hatására valamelyest nőtt a bérek és keresetek ösztönző szerepe. Az egyéni bérek és keresetek, valamint a teljesítmények mennyisége és minősége közötti kapcsolat valamelyest erősödött. 44 IZG