MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/269

annak a szocialista társadalmi alapelvnek, hogy az anyagi javak biztosításának, a boldogulásnak útja a munka, a felelősség vállalása és a szocialista igazságosság legyen. A társadalmi tudat és erkölcs formálásában, az emberek nevelésében fontos szerepet tölt be a kultúra, az irodalom és a művészet. Sajátos eszközeivel szolgálja a szocialista tudat fejlesztését, a humanizmust, a műveltséget. A párttagság és a közvélemény elismeréssel fogadja a szocialista, humanista műveket, a magas színvonalú alkotásokat. Hatásuk nagy emberformáló erő. Az irodalom és a művészet észreveszi és joggal bírálja életünk gyengeségeit, fonákságait. Erre a bírálatra néha azért reagálunk türelmetlenül, mert érezzük, hogy a szóvá tett jelenségeket elsősorban a pártszerveknek és -szervezeteknek, a felelős vezetőknek, a környezetnek, az irányító szerveknek kellett volna feltárniuk és megszüntetniük. Nem mindig megalapozott az a vélemény, hogy ez a kritika nem „belülről" jött, nem a rendszer féltése diktálta, hanem „kívülről" és nem is tiszta szándék szülte. Ezért is szükséges, hogy a pártban erősítsük a bírálat és az önbírálat szellemét. A hibák, a fogyatékosságok, a torzulások ellen nekünk, kommunistáknak kell mindenkit megelőzve küzdenünk, fellépnünk. Egészséges gondolkodású és magatartású nemzedékeket csak úgy nevelhetünk, ha népünk munkáját, eredményeit és vívmányait becsüljük, ha történelmi utunkat, haladó hagyományainkat, az elődök küzdelmét a valósághoz hűen értékeljük. A tényekkel, a történelmi igazsággal ellenkezik egyeseknek az a kísérletezése, hogy megszépítsék, meghamisítsák a két világháború közötti Magyarország képét. A felszabadulás utáni első évtizedet viszont úgy állítják be, mintha csak a hibák, a törvénysértések, a bűnök jellemeznék azokat az éveket, és nem akkor ment volna végbe döntő történelmi fordulat a hatalom osztályjellegében és a tulajdonviszonyokban. Lebecsülik a nép és a párt korábbi országépítő munkáját, sőt olykor mai erőfeszítéseit, szocialista hitét is. Ez okkal váltja ki sok kommunista és pártonkívüli ellenérzését és felháborodását, ezért indokolt e nézetek ellen fellépni. A felszabadulásunk óta eltelt négy évtizedben hazánkban olyan társadalmi, gazdasági, kulturális és szociális fejlődés ment végbe, amely hatalmas, történelmi változást hozott az egész magyar nép életében. Ez vitathatatlan történelmi tény és nem feledtetheti az sem, hogy az 1950-es évek elején az akkori vezetés súlyos hibákat és bűnöket követett el. A Magyar Szocialista Munkáspárt ezt az időszakot értékelte, a hibákat kijavította, a tanulságokat levonva közel három évtizede töretlenül folytatja politikáját. Párttagságunk és népünk túlnyomó többsége azonosul pártunk nemzetközi tevékenységével, a Magyar Népköztársaság külpolitikájával. Helyesli és támogatja a nemzetiségek kérdésében kialakított álláspontját. Akadnak azonban, akik nemzeti múltunkra, jelenünkre joggal érzékeny közvéleményünkben megpróbálnak kétséget ébreszteni e politika iránt, s a szocialista hazafiság, a proletár internacionalizmus megkérdőjelezésével, a veszélyes burzsoá nacionalizmus felélesztésével kísérleteznek. Az ilyen törekvések ellen következetes küzdelmet kell folytatnunk. 13 ZG<$