MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/265

ság véleményét. A kommunisták sok politikai tapasztalatot szereztek a vita és egység marxista-leninista értelmezésében. Ez egyik fontos eleme a pártegységnek, az erősödő pártdemokráciának, a pártélet fejlődésének. Akadtak azonban, akik helytelenül értelmezték a vita szabadságát, és pártszerűtlen módon a testületi döntések, határozatok meghozatala után, cselekvés helyett tovább folytatták a vitát és nyilvánosan hangoztatták eltérő véleményüket. Nem tekintették magukra nézve kötelezőnek a többségi akaratot, a határozatot. Azzal a helyzettel sem lehet megbékélni, hogy egyesek a döntések előtti szükséges vitát felesleges akadékoskodásnak tartják, különösen akkor, ha a vitában eltérő vélemények, javaslatok kerülhetnek felszínre. A pártélet normái között kiemelkedő jelentőségű a bírálat és önbírálat. Ez a pártfegyelem erősítésének nélkülözhetetlen eszköze. Pártszerű gyakorlása elejét veheti a hibáknak, formálhatja az embereket. E kérdésben a pártban alapvetően rend van. Helyenként azonban rossz néven veszik a bírálatot, egyesek személyeskedésnek tekintik a hibák okainak feltárását, az önkritikát pedig divatjamúlt régiségnek tartják. Akadnak olyanok is, akik visszaélnek a bírálat jogával, felelőtlenül, demagóg módon lépnek fel. Mások elfojtják a bírálatot, megtorlással élnek a bírálóval szemben. A bírálat elfojtása és megtorlása sérti a párt normáit, ezért súlyos pártfegyelmi vétség. Ilyen magatartásért az elmúlt években 304 párttag kapott pártbüntetést. A viszonylag alacsony számú pártbüntetésből arra is következtethetünk, hogy ez a fajta vétség ritkábban fordult elő. De azt is jelentheti, hogy burkoltabb formában, nehezen bizonyítható módon követik el. Bátortalanság is tapasztalható: a környezet látja és elítéli a káros jelenségeket, de nem mer határozottan fellépni ellenük. Ebben néha a pártszervek is hibáztathatok, mert bár kapnak jelzést, nem mindig igyekeznek kideríteni az igazságot. Gyakran a bejelentőt győzik meg, hogy tévesen látja a dolgokat. Némelykor azért is húzódoznak az ilyenfajta hibák vizsgálatától, mert az alapos munkát igényel, különösen akkor, ha elvtelen összefonódások nehezítik a valóság feltárását. Egyes párttagokra is érvényes a kétarcúság: „felfelé" a kritikátlanság, az elvtelen hízelgés, alkalmazkodás, „lefelé" a kíméletlenség, a hatalmaskodás, olykor a megfélemlítés. A pártfegyelmet sértő párttagok felelősségének vizsgálata során azt is tapasztaljuk, hogy a pártszervezetekben nem mindenütt kielégítő a pártélet szervezeti rendje, fegyelme. Növekszik azoknak a párttagoknak a száma, akik különféle elfoglaltságra, többletmunkára hivatkozva nem vesznek részt a párt rendezvényein, elhanyagolják a párttagsággal járó kötelességüket. Nem tudtuk a kívánt mértékben erősíteni, gazdagítani a pártmunka mozgalmi jellegét. Sok a határozat, a felesleges előírás és szabályozás az irányításban. A szervezeti élet szükséges változtatásával együtt nem csökkent a pártmunka bürokratizmusa, formalizmusa, a papírmunka. Ezeken a munka hatékonyságának javítása céljából változtatni kell. A nyugállományba vonuló párttagok átjelentkezése a lakóhelyi körzeti pártszervezetekbe gyakran konfliktusokkal jár. Nehéz a 9 ?ír