MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/234

mékek, csomagolóeszközök gyártásának fokozásával, a biotechnoló­gia fejlesztésével segítse elő. A termelés korszerűsítése mindenekelőtt a feldolgozóipar elé állít a korábbinál nagyobb követelményeket. Bővíteni kell a magasabb színvonalú szellemi és fizikai munkát megtestesítő és nemzetközileg is elismert termelési hagyományok birtokában működő szakágazato­kat, mint például a gyógyszeripart, híradás- és vákuumtechnikai ipart, közlekedési gépgyártást. Az intenzív fejlődés kibontakoztatása ugyanakkor mindinkább függ az elektronika, különösen a mikro­elektronika fejlesztésétől, eszközeinek széles körű használatba véte­létől. Ez szükségessé teszi azt is, hogy megkezdődjön a tudományos­műszaki fejlődés új szakaszát jelentő, a társadalmi-gazdasági tevé­kenység minőségét alapvetően befolyásoló elektronizáció népgazda­sági méretű kibontakoztatása. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar összehangolt fejlesztése a jövőben is kiemelt feladat. Hazánk természeti adottságai és a szo­cialista nagyüzemekben rejlő erőforrások lehetővé teszik, hogy az élelmiszer-gazdaság egyidejűleg biztosítsa az alapvető fontosságú, magas színvonalú hazai élelmiszer-ellátást és a nemzetközi piaci igé­nyekhez igazodó exportnövekedést. Nagy gondot kell fordítani a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamainak gazdaságos növe­lésére. Ennek érdekében jobban ki kell használni és folyamatosan meg kell újítani az élelmiszer-gazdaság anyagi-műszaki, biológiai alapjait. Az eddiginél is nagyobb figyelmet kell szentelni az élenjáró hazai és nemzetközi tudományos eredmények gyors gyakorlati hasz­nosításának, a termőfölddel való ésszerű gazdálkodásnak. Törekedni kell a termékek feldolgozottsági fokának emelésére, a minőség javí­tására, a termelési ráfordítások csökkentésére. A mezőgazdaság előtt álló feladatok megvalósítása alapvetően a szocialista nagyüzemek gazdálkodásától függ. A mezőgazdasági ter­melésnek a jövőben is fontos része lesz a háztáji gazdaságoknak a nagyüzemek által integrált tevékenysége és a kisegítő gazdaságok termelése. Folytatjuk bevált szövetkezetpolitikánkat, amely a szocialista fej­lődés évtizedei alatt különösen a falvak életében, felemelkedésében töltött be nagy szerepet. A szövetkezetek gazdasági-társadalmi éle­tünk fontos tényezői a falvakban és a városokban egyaránt. Tevé­kenységük a mezőgazdaságban meghatározó, de igen jelentős és nö­vekvő feladatokat látnak el az iparban, a kereskedelemben és a szol­gáltatásokban is. A szövetkezeti mozgalomban a tevékenységi körök a gazdasági és a társadalmi igényekhez igazodva rugalmasan bővül­jenek, a működési mechanizmus, a belső demokratizmus folyamato­san tovább fejlődjön. Társadalmi-gazdasági előrehaladásunknak alapfeltétele a legfon­tosabb termelőerőnek, az emberi alkotóképességnek és szorgalom­nak a hasznosítása, a jobb munkaerő-gazdálkodás anyagi, erkölcsi, szervezeti feltételeinek megteremtése. A munkaerő hatékonyabb foglalkoztatása megkívánja a munka ésszerűbb megszervezését, a munkaidő céltudatosabb és teljes kihasználását és azt is, hogy a dol­gozókat ott foglalkoztassuk, ahol a termelés társadalmi jövedelme­22 Z34

Next

/
Oldalképek
Tartalom