MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/16

Városfejlesztés, az életszínvonal és az életkörülmények alakulása a fővárosban Budapesten a XIJ. kongresszus óta eltelt időszakban a fejlesztési előirányzatok között a lakásellátás további javítása, az általános iskolai oktatás feltételeinek biztosítása, az egészségügyi ellátás javítása, a lakóház-, intézmény és közműrekonstrukció kapott hangsúlyt. A népgazdaság helyzetében történt változások számunkra is új feltételeket teremtettek, új módszereket és gondolkodásmódot tettek szükségessé. A tervezettnél kisebb ütemben növekvő, majd 1982től jelentősen csökkenő pénzügyi lehetőségek miatt szűkíteni kellett a feltétlenül megoldandó feladatok körét. A feladatok egy része ezért a következő tervidőszakra marad. A fővárosban fejlesztési feladataink között nagyságrendjét, társadalompolitikai jelentőségét tekintve a legfontosabb a lakásépítés. A VI. ötéves városfejlesztési terv a fővárosban eredetileg 86—92 ezer lakás felépítését, 18—19 ezer lakás megszüntetését irányozta elő, így 68—73 ezer lakásszaporulattal számoltunk. A várható teljesítés: 78 ezer lakás megépülése és 9,6 ezer lakás megszűnése mellett a lakásszaporulat 68,4 ezer lesz. Az 1982. április 7-i KB-MT határozat új alapokra helyezte a lakásépítést és a lakásgazdálkodást. A lakások jóval nagyobb hányadát kellene magánerőből és OTP-beruházással megépíteni, mint amivel eredetileg számoltunk. így az állami lakásépítés aránya a tervidőszakban a tervezett 61%-kal szemben várhatóan 45% lesz; a kieső, állami építésű lakások magánerőből való pótlását nem sikerült teljeskörűen megoldani. Lakásgazdálkodásunk egyik legnagyobb gondja — ma és hoszszú távon is — az elöregedett lakásállomány, amelynek nagy része a belső városrészekben található. A budapesti lakások egyötöde nem felel meg a mai követelményeknek. Ezért fokozott erőfeszítésekkel, a terveknek megfelelően, 46,2 ezer lakás felújítása és a tervezettnél majd 70%-kal több, 56—58 ezer lakás korszerűsítése történt meg. A belső kerületek tömbrehabilitációja kísérleti jelleggel megkezdődött, a gyorsabb előrehaladást pénzügyi, kapacitás- és szervezési gondok nehezítik. A tervidőszak végére a lakásállomány eléri a 800 ezret, ennek 58%-a állami tulajdon. A lakásállomány összetétele az elhatározásainkat megközelítően alakult. Emelkedett a komfortos és összkomfortos lakások aránya. A generációk együttélésére alkalmas lakástípusok építése is elkezdődött. Romlott azonban az állami lakások évközi átadásának aránya és üteme, az év végére torlódó lakásátadások minőségromlást okoznak. 1984-ben az utóbbi évek legnagyobb arányú év végi torlódása és a szerződésektől, valamint a tervtől való elmaradás következett be. A hibapótlások késése a lakások birtokbaadásának idejét jelentősen növeli. A lakásépítés költségei és árai a tervezettnél lényegesen magasabbak. Ezt az energiatakarékossággal összefüggő fejlesztési költségek növekedése, a kivitelezők munkájának hiányosságai, a műszakigazdasági normatívák kötelező alkalmazásának megszüntetése, a versenytárgyalásos rendszerrel járó szabadáras vállalkozás és a más ágazatokból begyűrűző, jelentős áremelkedés együttesen idézte elő. A fővárosban az 1981-ben nyilvántartott lakásigénylők száma 99 ezer volt, a lakásigények meg17 AQ