MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/14

A vállalati szervezeti rendszer merevsége, centralizáltsága, a nem eléggé hatékony belső érdekeltségi rendszer szükségessé tette azokat az intézkedéseket, amelyek a piachoz rugalmasabban alkalmazkodó, kis és közepes méretű gazdasági egységek létrehozására irányultak. A szervezeti decentralizáció mellett szükségessé vált a termelésértékesítés közös érdekeltségen alapuló összekapcsolása, valamint a vállalati belső mechanizmus széles körű továbbfejlesztése. Az 1980-as évektől megkezdődött a decentralizálás végrehajtása, a — főleg vidéki — telephelyek önállósítása. A szervezeti átalakulás révén önállóvá lett vállalatok gazdasági eredményei döntően jó irányban változtak. A vállalkozókedv kibontakozása, a fejlesztési tevékenység felgyorsulása, a tartalékok jobb kihasználása tapasztalható. Többször kerültek azonban felszínre olyan gazdálkodási, pénzügyi problémák, amelyek a korábbi szervezetben rejtve maradtak. Ugyanakkor a szervezetfejlesztési vizsgálatok elhúzódása, az államigazgatási eljárás rendszerének kialakulatlansága több esetben bizonytalan helyzetet, feszültséget teremtett az érintett vállalatoknál. A kezdeti eredmények ellenére sem kielégítő a vállalati belső érdekeltségi rendszer továbbfejlesztésére irányuló munka színvonala. Kevés előrelépés történt a termelés-értékesítés egymásra épülő folyamatának integrációja terén. 1984-ben a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének előkészítéseként, a piaci verseny kibontakoztatásának érdekében felgyorsultak a szervezetkorszerűsítési vizsgálatok több szakágazatban. Megkezdődött a felkészülés a vállalati irányítási rendszer átfogó korszerűsítésére. Az elmúlt időszakban több intézkedés született annak érdekében, hogy a kiegészítő, kisegítő gazdaságban folytatott tevékenységet szervezettebben állítsuk a gazdasági fejlődés szolgálatába. A fővárosban — 1984. december 31-ig — a kiegészítő, kisegítő gazdaságban 174 ezer fő tevékenykedett. Az ezekben a formákban foglalkoztatott létszám 66%a a szocialista szektorhoz kapcsolódva folytatja tevékenységét. A fővárosban — az egységek száma és a foglalkoztatott létszám alapján — a vállalati gazdasági munkaközösség a leggyakoribb forma. A fővárosi tapasztalatok alapján megállapítható, hogy időszerű volt a működés jogi kereteinek megteremtése, a döntések alapvetően helyesnek bizonyultak. Elképzeléseinkkel szemben viszonylag kis számban működnek e vállalkozási formák a szolgáltatásokterületén. A kiegészítő, kisegítő gazdaság helyenként ellentmondásos működése miatt társadalmi fogadtatása, megítélése eltérő. A magas jövedelmek, a részvétel korlátai és a korrupciós esetek gyakran feszültséget okoznak. A főváros munkaerőhelyzetét meghatározó tényező volt, hogy a munkavállalási korú népesség száma a beszámolási időszakban is tovább csökkent, igaz, a korábbi időszakhoz viszonyítva lassabban. A munkavállalási korúak aránya a főváros népességének 57%-a. Visszaesést jelez a munkavállalási koron túl aktív kereső tevékenységet folytatók száma is. Kismértékben csökkent a főváros ingázási többlete, ezen belül az övezetből bejárók száma növekedett. A munkaerőforrás apadása miatt a munkaerőgondok a fővárosban nem enyhültek, sőt néhány területen tovább súlyosbodtak. A munkaerőkereslet összességében meghaladja a kínálatot. A tovább csökkenő fővárosi munkaerőforrás, valamint a Budapesten rendelkezésre álló korszerű termelő kapacitások hatékony kihasználása és a lakosság jó ellátása miatt hosszú távon is szükség van a mintegy 200 ezer naponta bejáró dolgozóra. A budapesti iparban és építőiparban a létszámcsökkenés a termelékenység növekedési ütemének mérséklődése, a termelés csökkenése mellett következett be. Létszámhiány van a fizikai, különösen a többműszakos és kedvezőtlen körülményű munkahelyeken, nő a munkaerőhiánnyal küzdő szakmák száma. A munkaerőhiány különösen az építőiparban, a könnyűiparban és a gépipar egyes alágazataiban rontja a hatékonyságot, akadályozza a nagyértékű gépek és berendezések kihasználását. Kritikus a helyzet az egészségügyi középkáderek, az élelmiszer-kereskedelem és a közlekedés munkaerő-ellátásában. A főváros foglalkoztatási szerkezetében a változások iránya és dinamikája nem kielégítő. A munkaerő elsősorban az iparból és az építőiparból a tercier ágazatokba áramlott és 1984-ig a mezőgazdaságba is. Az előbbi megfelel a fejlődő nagyvárosi igényeknek, míg az utóbbi gondot okozott, mert a mezőgazdaságban ipari tevékenységet végző munkaerő hatékony foglalkoztatásának feltételei nem mindig biztosítottak. 1984-ben — a feltételek változása miatt — a mezőgazdaságba való áramlás megállt, és megindult a visszaáramlás az iparba. A foglalkoztatottak struktúrája a korábbi tendenciáknak megfelelően módosult. A fizikai foglal15 /4