MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/11

erőteljesebben befolyásolták a piaci hatások. A beruházási javak termelésére a fejlesztési lehetőségek csökkenése mérséklőén hatott. A további feldolgozást szolgáló termelői célú értékesítést a gyártók közvetlen exportérdekeltsége és a felhasználók piaci helyzete kedvezőtlenül befolyásolta. A tőkésexport-növelés követelménye, a szűkösebb importlehetőségek a lakosság fogyasztásicikk-ellátásában is zavarokat okoztak, elsősorban az iparcikkek körében. Az anyagellátási, termelési zavarok, a vállalati együttműködés problémái is hozzájárultak ahhoz, hogy nem szűkült a hiánycikkek köre, nem kielégítő az olcsó áruk kínálata, a belkereskedelmi vállalatok gyakran kényszerültek a szerződéstől eltérő, illetve gyenge minőségű termékek átvételére. A fővárosi élelmiszeripari vállalatok alapvető feladata Budapest ellátása és az exportcélok teljesítése. Helyzetüket az országos átlagnál rosszabb műszaki állapot és feszült munkaerőhelyzet jellemzi. Az elmúlt években összehangoltabb lett a fővárosi termelés és a vidéki szállítások szervezése. Az építőanyagipar fejlesztésének súlypontja a vidéki telephelyekre tolódott át, ezért a fővárosi gyártóbázisok többsége korszerűtlen maradt. Az ipari szövetkezetek tevékenysége a főváros társadalmi-gazdasági életében jelentős, lakossági ellátást és ezzel közhangulatot befolyásoló tényező. A főváros ipari szövetkezeteinek elmúlt ötéves fejlődése összhangban van népgazdasági és társadalmi céljainkkal. Az átlagosnál jobban nőtt termelésük, termelékenységük és eszközhatékonyságuk, javult szolgáltatásaik színvonala és kulturáltsága. A szövetkezetek és szövetségeik a jog- és alapszabályok szerint működtek. A fővárosi ipar szelektív-intenzív fejlesztése a nagyösszegű beruházási és irreális létszámigények, valamint a hatékonyság mérsékelt növekedése miatt nem gyorsult. Az iparszerkezet korszerűsítéséhez, műszaki megújításához szükséges erőforrásokat nem sikerült biztosítani. Sem ágazati, sem vállalati szinten nem alakultak ki a kellően differenciált fejlődést biztosító fejlesztési és visszafejlesztési stratégiák. A termelés ágazati, szakágazati szerkezetváltozása elsősorban a vállalati teljesítmények függvényében alakult. Azoknak a vállalatoknak a fejlődése, amelyek növelni tudták a korszerű, jobb minőségű, több szellemi munkát tartalmazó, piacképesebb termékek részarányát, kedvezően hatott az ágazati arányok módosulására is. Ezeknek a követelményeknek megfelelve tudott az átlag felet12 ti ütemben fejlődni a gyógyszer-, növényvédőszer-, kozmetikaicikk-gyártás és a műanyag-feldolgozás, a híradás- és vákuumtechnikai-, a műszer- és közlekedésieszköz-gyártó ipar, a csiszolókorong- és finomkerámia-gyártás. A könnyűipar részarányának csökkenése mellett a papír- és nyomdaipar, valamint a ruházati ipar több vállalata is képes volt jelentősebb megújulásra, termékei korszerűsítésére. Az elért eredmények ellenére a termékszerkezet eddigi mértékű változása a gazdasági egyensúly tartós megalapozásához, a kiegyensúlyozott és hatékony fejlődés feltételeinek megteremtéséhez nem elegendő. Az új termékek részaránya alacsony, a cserélődés üteme lassú. A minőség javulása az erőfeszítések ellenére nem kielégítő, gyakran a meglévő technikai lehetőségek is kihasználatlanok maradnak. A kutatás-fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazása nem elég gyors. Az innovációs láncban nem kielégítő a piaci információk kutatásra-fejlesztésre gyakorolt hatása, és lassú a fejlesztési eredmények termelési hasznosítása. Ez a tárgyi feltételek hiánya mellett érdekeltségi problémákra, a műszaki értelmiségnek a lehetségesnél alacsonyabb színvonalú foglalkoztatására is visszavezethető. A budapesti ipar műszaki-technológiai színvonala a szükségestől elmaradó fejlesztés következtében egyre jobban leszakad a nemzetközi élvonaltól. A Budapesten települt ipar rekonstrukciójával a géppark korszerűsödött, de az összetartozó technológiai vertikumok egyenlőtlenül fejlődtek. Sok helyen hiányoznak a minőséget alapvetően meghatározó gépek, berendezések, hiányos a műszerezettség, elmaradott az alkatrész- és részegységgyártó kapacitás, nem kielégítő az anyagmozgatás gépesítettsége. Növekvő feszültség forrásává vált a termelő infrastruktúra viszonylagos elmaradottsága. Nem kielégítőek az eredmények a kihasználatlan és alacsony hatékonysággal működő berendezések átcsoportosítása terén sem, bár 1984-ben már több vállalat kezdeményezett, illetve hajtott végre eszközátcsoportosítást. A fővárosi ipar rekonstrukciója folytatódott, de üteme — alapvetően a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának csökkentése miatt — tovább lassult. Az ipari beruházásokban csökkent a főváros részesedése, ez összefügg a budapesti ipar feldolgozó jellegével. Ebben a körben elsősorban vállalati forrásból, illetve bankhitelből lehetett fejleszteni. A beruházások jelentős része a tőkés exportárualap bővítését, illetve az import kiváltását céA A