MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/5

A főváros párttagságának 41,0 százaléka munkás, ez a beszámolási időszakban csökkent (1980ban 43 százalék volt). Komoly figyelmet érdemelnek azok a nehézségek, amelyeket a párttagság munkásutánpótlásával kapcsolatban észleltünk az elmúlt években. A különböző választott tisztségekben a munkások részvételi aránya megfelelő, általában azonos az előző ciklus adataival. A főváros szocialista szektorában foglalkoztatottaknak 44 százaléka nem fizikai dolgozó. Ez az arány az elmúlt években kis mértékben nőtt. A szellemi foglalkozásúaknak csaknem egyharmada felsőfokú, több mint fele pedig középfokú iskolai végzettségű. A szellemi foglalkozásúak több mint egyötöde vezető, irányító, a többiek beosztott ügyintézői, illetve ügyviteli munkakörben dolgoznak. Budapesten 162 000 értelmiségi dolgozik, ez 30 ezerrel több mint 5 évvel ezelőtt. Az ország diplomásainak 40 százaléka Budapesten él. Társadalmunk fejlődésével együtt növekszik az értelmiség létszáma, bővülnek gazdasági, kulturális, ideológiai funkciói. Szerepe évről-évre nagyobb a döntések tudományos előkészítésében és a végrehajtás megszervezésében. Politikai feszültséget hordoznak a munkahelyi beilleszkedés zavarai, a pályakezdők képzettségének meg nem felelő feladatok. Az értelmiség körében növekszik az alkotó munka és a kezdeményezés igénye, de ezeknek gyakran korlátot szabnak a munkafeltételek, a hivatali hierarchia, az ellentmondásos munkahelyi légkör, illetve az egészséges, demokratikus, belső értékelési mechanizmusok kialakulatlansága. Az értelmiség jelentős csoportjai a szakmai kibontakozást, az anyagi és erkölcsi elismerést, a társadalom irányításában való részvételüket — részben okkal, részben ok nélkül — nem érzik kielégítőnek, s emiatt elégedetlenek helyzetükkel, perspektívájukkal. Értelmiségünk, bár társadalmi viszonyaink és saját helyzete megítélésében igen kritikus, sőt türelmetlen, többségében elfogadja a párt politikáját, tudatosan vesz részt a szocialista építőmunkában. A szocializmust — mint a nemzeti felemelkedés egyedül lehetséges útját — többségük magáénak érzi. A társadalomról való gondolkodásuk alapja általában a marxizmus —leninizmus, de jelentős befolyása van körükben más világnézeteknek, a burzsoá propagandának; ideológiai arculatukon észrevehető nyomot hagynak a különböző polgári, kispolgári szellemi áramlatok. Erősen hatnak azok az ideológiai-politikai problémák, amelyek a nemzetközi osztályharc élesebb konfliktusaival, a szocializmus építésének mai problémáival, az értelmiség társadalmi szerepével összefüggésben jelennek meg. A belső ellenzék nem tudott számottevő befolyásra szert tenni közöttük. Az alkalmazottak rétege Budapesten — a főváros közigazgatási, kulturális és gazdaságirányítási centrum jellege miatt — az átlagosnál nagyobb. Az alkalmazottak létszáma az elmúlt években jelentősen csökkent, ma mintegy 288 ezer fő. Nagy többségük nő. Kedvezőtlen hatást váltottak ki e réteg körében bizonyos munkaerő- és lakásgazdálkodási intézkedések, hitelezési szabályok, sőt a pártépítés egyes formális korlátai is. Az elmúlt években reálkeresetük csökkenését teljesítménynöveléssel alig tudták ellensúlyozni. Az alkalmazottak tevékenysége sok ember életére, munkájára van hatással, az informatika és a szolgáltatások bővülésével jelentőségük növekszik, ezért munkakultúrájuk, magatartásuk, kapcsolattartásuk minősége a közhangulatot befolyásoló tényező. Utánpótlásuknak minden társadalmi osztály, réteg a forrása, egységes réteg-arculatról már ezért sem lehet beszélni. A szorgalmasan, nagy felelősséggel dolgozók mellett ott vannak soraikban a más pályákról kiszorulók, a szocialista elkötelezettségűek mellett az eszmeileg és politikailag ingadozók is. A magánszektor növekvő szerepet játszik a fővárosi lakosság áruval és szolgáltatásokkal való ellátásában. Különösen a magánkereskedők száma növekedett gyorsan, üzleteik hiánypótlók, választékbővítők. Megjelenésük jobbá, változatosabbá tette a lakosság ellátását. Munkájuk megítélését lerontja a spekulánsok árfelhajtó tevékenysége, amelynek visszaszorítására különféle — de nem elég hatásos — intézkedések történtek. A kisiparosok száma növekedett. A növekedés döntő részét a munkaviszony mellett ipart gyakorlók és a személy-, illetve teherszállítást folytatók számának bővülése adja. A főfoglalkozású kisiparosok száma nem éri el a húsz évvel ezelőttit. A lakossági szolgáltatások mintegy 50 százalékát a kisiparosok végzik Budapesten. Az elmúlt években változott a főváros ifjúságának létszáma, életkori és foglalkozási összetétele. A 30 éven aluliak száma csökkent. Az ifjúságon belül a 25—29 éves korosztály súlya megnőtt, a 14—24 éves korosztályé csökkent. Növekszik a fiatal szakmunkások és a fizikai foglalkozást válaszi"