MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985
1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/194
lA Dr.Rózsa Imre /3 általában nem indokolja, hogy országosan évente 150 millió alkalommal találkozzék valamilyen szinten az orvossal. Ha csak Budapesten a különböző szakrendeléseken megjelenő, évi 25 millió betegre gondolunk, akiknek nagy része az alapellátásban is ellátható lenne, akkor könnyen kiszámítható, hogy a szakrendelések 5-10 %-os betegszámcsökkenés esetén már milyen jelentős anyagi és szellemi energiák szabadulnának fel. További lehetőséget jelentene, ha az egyetemek, az országos intézetek és a területi vezető kórházak ún. speciális szakambulanciáit korszerű műszerekkel tovább fejlesztenénk. Ezáltal gazdaságosabbá válna az itt lévő műszerek kihasználása, például a komputeres tomográfok, speciális laboratóriumok, különböző drága diagnosztikus eszközök, mivel két műszakban a betegek jelentős részét ambulánsán tudnánk kivizsgálni, így tovább lehetne csökkenteni az időnként párhuzamos laboratóriumi és eszközös vizsgálatok számát. Természetesen a szakambulanciák gazdaságos kihasználása során lényegesen redukálódna a kórházba szükségtelenül beutaltak száma, így a rendkívül költséges gyógyintézeti ágyakra csak a szakmailag indokolt betegek kerülnének. Csökkenne a kórházak zsúfoltsága és munkaerőgondjainkat is enyhítené. A felszabaduló anyagi és szellemi erőinket az ún. aktív kórházi ágyak minőségi fejlesztésére tudnánk felhasználni. Az integráció továbbfejlesztésére a lakosság aktív segítsége nélkülözhetetlen. Itt arra gondolok, hogy a betegek legyenek nagyobb bizalommal azon egészségügyi intézmények iránt, ahová tartoznak, mert ismeretes, hogy a dolgozók egy része nem fogadja el az ún. területi ellátás adta lehetőségeket. A lakossági egészségügyi ellátása mellett speciális gondot jelent az időskorúak, egyedül élők ápolása, gondozása. E probléma megoldása elsősorban nem kórházi ágy kérdése, hanem tovább kellene fejlesztenünk a korszerű szociális otthonok férőhelyeinek számát,
