MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/182

\ZL Fabriczk András/4 Ha azt mondjuk, hogy sok tekintetben sikerült alkalmazkodnunk a változó viszonyokhoz, akkor elsősorban a gyakorlat változására gondolunk. Ez a változás igen gyors volt és kényszere elsősorban az agitációra helyezte a politikai hangsúlyt. A döntések indoklása alapvetően az ellentmondást nemigen tűrő gazdasági racionalitáson alapult. Szakítást jelentettek lépéseink azonban egy sor rendezettnek vélt , vagy a köztudatban szilárdan meggyökeresedett, nemegyszer a pártoktatás tananyagában is szereplő tétellel. A párttagság körében sokszor nem világos, hogy mi az, ami egy adott időszak sajátos jellemzője volt, mi az, ami továbbra is törekvésünk, de időlegesen kompromisszumra kényszerülünk, s mi az, ami káros jelenség, és ellene határozottan fel kell lépni. Van egyfajta elbizonytalanodás, ebből adódó passzivitás, a viták kerülése is nemegyszer tapasztalható, akárcsak türelmetlenség, túlzó megítélések, értékeink jószándékú féltése. Részben oka ennek egyfajta eszmei elkényelmesedés. Az utóbbi negyedszázad dinamikus, kiegyensúlyozott fejlődése közepette elszoktunk az éles vitáktól, politikánk határozott képviseletétől, az ellenérvekre, sőt ellenséges hangokra is felkészült kiállástól. Van felkészületlenség, tájékozatlanság, de van mindent felülről várás, önállótlanság is a gondolkodásunkban. Van ugyanakkor egy sor kérdés, amely eszmei tisztázást, ideológiai általánosítást, állásfoglalást igényel. A gyorsítás igénye érvényes kell legyen az ideológiai kutatómunkában, a kiérlelt eredményeknek a területi pártszervekhez való eljuttatásában is. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy fontos, tartósan megválaszolatlan kérdésekkel a hátunk mögött haladjunk előre. A megválaszolatlan kérdések az ellenség mozgásterét éppúgy bővítik, mint a dogmatizmus keltette bizalmatlanságot a szükséges lépések iránt. Kedves Elvtársak! Mind gyakrabban mondjuk az utóbbi időben, hogy le kell számolni az