MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/15

Grósz Károly/2/1. Az irányitó pártszervezetek számára van egy rendkivül fontos konzekvencia. Több segitséget és konkrét segitséget kell nyújtani a most megválasztott tisztségviselőknek. Itt még egy dolgot szeretnék jelezni. Nem uj dolog ez, de igy van a pártban. Az újonnan megválasztott munkásokat jobban kell segiteni mint eddig. Nem szeretném ha félreértenék, néhány helyen ugy láttuk az elmúlt időszakban, hogy csak azért vettek részt vezető testületekben, hogy a fizikai arány elfogadható legyen. Ezt eltűrni nincs jogunk. Világosan tudni kell, hogy senki nem születik politikusnak, meg kell tanitani politizálni az embereket. De itt külön szeretném most kérni, hogy az újonnan testületekbe bekerült munkásokkal megkülönböztetett figyelemmel foglalkozzanak és törődjenek a pártvezetők és mindenek előtt nyújtsanak nekik támogatást, hogy megismerjék az összefüggéseket, folyamatokat, mert sokszor biztonság érzetük hiánya abból fakad, nem tudják áttekinteni azokat a problémákat, amelyek a testületekben napirendre kerülnek. Nem tudom hányadik pártértekezleten beszélünk erről, de érdemi változás az elmúlt esztendőkben nem következett be. Ugy érzem olyan politikai viszonyok között dolgozunk most, eljött az ideje, hogy lényegesen változtassunk eddigi magatartásunkon. Szeretném azt is elmondani, hogy Budapesten a pártbizottsági tagokra, a küldöttekre tett javaslatok közül összesen 3 főt nem fogadtak el. A párttagság a múlt év októberében megkezdett egyéni beszélgetéseken, taggyűléseken őszintén, igen szenvedélyesen, esetenként keserűen mondta el véleményét és tapasztalatát. Legnyiltabbak, legszókimondóbbak az egyéni beszélgetéseken és a taggyűléseken voltak a párttagok. A pártértekezleten már visszafogottabbak voltak a vélemények. Egyik másik helyen, elnézést kérek a kifejezésért, sok volt a jól fésült hozzászólás. A véleményekre jellemző volt az elért eredmények féltése, a jövőért érzett felelősség. Ugyanakkor azt természetesnek kell tekintenünk, hogy a magasabb pártszervek a taggyűlések vitáit, légkörét, nem egyszer szenvedélyességét nem tudták ugyan ugy visszaadni. Ezt nem is lehet megcsinálni. Azon azonban el kell gondolkodni, hogy mintha tul nagy lenne a különbség az egyéni beszélgetéseken, taggyűléseken elhangzott felszólalások és a a magasabb pártszervezeteken megfogalmazott vélemények között.