MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985
1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/340
Dr. Szatmári István/4. ismeretlenségből kerülnek ki a legalkalmasabbnak itélt pályázók, de a "rizikó faktor" ez esetben sem nagyobb a korábban kivülről ajánlottakkal szemben. Fontosnak tartom ugyanakkor megjegyezni, hogy a pályázati rendszer gyakorlattá válásával senki sem gondolja azt, hogy a káderutánpótlással nem kell foglalkozni, nem kell arra törekedni, hogy minden vezető körül nevelődjenek utódlásra is alkalmas káderek. Ezt azért is hangsúlyoznám, mert a káderutánpótlási tervek ma sem eléggé élőek, az azokban lévőkkel való helyes foglalkozás nem erősségünk. Kedves elvtársak! Ez az időszak a pártmunka számára a kádermunka tekintetében más tapasztalatokat is hozott. Megitélésem szerint olyanokat is, amelyekből következtetéseket kell levonni a jövőre nézve. Az egyik az, hogy kevesebb posztot kell hatáskörben tartani. A pártszervezetekben is van olyan hiedelem, hogy a több fejezi ki a nagyobb hatáskört. A káderek egy részénél pedig bizonyos státuszszimbólum is érvényesül. A több, a sok azt jelenti, hogy lehetetlen nagyszámú káder munkájának a folyamatos figyelemmel kisérése, a véleményalakitás, a testületiség biztositása, a képzéssel, a neveléssel járó tennivalók ellátása. Viszont amikor a konkrét személyi kérdésekben a hatáskörben lévők csökkentésére gondolok, feltétlenül többet kell foglalkoznunk a vezetők káder- és személyzeti munkájával, az erre is érvényes egyszemélyi felelősség érvényesülésével. Ez jelent jobb összhangot azzal, hogy a kádermunka a pártirányitás kulcskérdése marad az uj feltételek között is. Tartalmi fejlesztésére, módszereinek alakitására nagy figyelmet kell forditanunk. A káderek kiválasztása, nevelés az egyik legbonyolultabb felkészültséget, élet- és emberismeretet igénylő feladat. Tehát nem egyszerűen a pártmunka egyik elemeként, hanem kiemelkedő fontosságú feladatként kell kezelnünk. A másik tapasztalat és következtetés, amire az irányelv is utal: a kádermunka nyiltságának a fejlesztése. Ez olyan vezetői magatartást igényel, amely bátoritja a véleménynyilvánítást, nem "orrol" meg a legenyhébb megjegyzésekre is, "kiköveteli", hogy ne a távozása,elkerülése után és 4 évenként
