MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/269

dr.Nagy László /5. ebből a szempontból az, hogy ma lényegesen kisebb számban adódnak a végzős egyetemi hallgatók között olyanok, akik a kutatói pályára alkalmasnak bizonyulnának, mint korábban, hiszen a legkiválóbb tanulók érettségi után már eleve nem a műszaki pályát választják. Vannak ennek a problémakörnek azonban magával az oktatással összefüggő vonatkozásai is. Ma már a középiskolákra is az a jellemző, amint ezt igen jól tapasztalom saját gimnazista fiamnál, hogy elsődleges cél az elsajátitandó ismeretmennyiség növelése, ahelyett, hogy az egyes szaktárgyakban az adott szakterületre jellemző specifikus szemléletmódot és a megfelelő problémamegoldó készséget igyekeznének kialakitani. A felsőoktatásban további gondot okoz, hogy a hallgatók nem szereznek kellő ismereteket munkájuk gyakorlati vonatkozásairól. Ha a problémát csak a műszaki pályákra szűkítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy nem alakul ki a szükséges mérnöki szen\léletük. Ezelőtt 20 évvel, amikor én egyetemre jártam, a Műegyetemen még igen sok neves ipari szakember oktatott, akik nagyban hozzájárultak a hallgatók szemléletének egészséges formálásához. Manapság ezek az emberek már teljességgel hiányoznak az oktatásból, egyrészt, mert a költségvetési takarékossági intézkedések a külső előadók foglalkoztatását gyakorlatilag nem teszik lehetővé, másrészt az egyetemi oktatói jövedeJmek szintje olvan, hogy megakadályozza kiemelkedő ipari szakemberek bevitelét az oktatási intézményekbe. Hasonló anyagi problémákkal küszködnek a kutatóintézetek is, ós ezért nem teljesíthető, hogy egyes szakterületek legkiválóbb, alkotó vénáju szakemberei egy-egy helyen összegyűjthetők legyenek. Az ilymódon IG°±