MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/267

dr.Nagy László /3. tatások a kutatás-fejlesztési intézmény rendszerben ugyanis inkább csupán az intézmények és a kutatók számának csökkentését .jelentették, mint a lényegi folyamatok átalakítását. Ezt csak egy átfogó iparfejlesztési koncepcióba beépítve lehetne megfelelően végrehajtani. Helyesen állapítja meg a beszámoló, hogy az átfogó iparfejlesztési, mus:v-ki kutatási, fejlesztési koncepció hiánya fékezi a kedvező hatások kibontakozását. Mi ugyanis egy kutatói... et feladata? Az, hogy a számára meghatározott szakmai .'eladatokat jó hatásfokkal és határidőre megoldja. A problémamegoldás nehézsége, szakmai érdekessége és a kutatás eredményének népgazdasági hatásossága között, mint köztudott, semmiféle összefüggés nincs. Minthogy azonban egy-egy kutatási téma megindításának eldöntése vállalatvezetési szintű hatáskörben van, megtörténhet, hogy jelentős szellemi munka ford:; x kis konzekvenciája ipari problémák megoldására, u&vauditkor esetleg nagyobb következményekkel járó kérdések kidolgozása elhúzódik, illetve elmarad. Ha emellett figyelembevesszük, hogy az ipari kutatóintézetek éves kapacitásának mintegy 90 %-kt a konkrét iparvállalati megbízások teszik ki, akkor nagy valószínűséggel az is kijelenthető, hogy az intézetek munkájuk zömét nem a legnagyobb népgazdasági konzekvenciákkal járó feladatok megoldására fordítják. A kutatóintézetek elé állított célokat a népgazdaság fő fejlesztési irányaival összhangban makró-szinten végrehajtott optimalizálás eredményeként kellene meghatározni, így minden kutatóhely pontosan érzékelhetné a vele szemben támasztott követelményeket, helyét az iparfejlesztés folyamatában, és biztosítható lenne, hogy tevékenysége népgazdasági szinten a lehető legnagyobb eredményességet érje el. ZG^