MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/250

Markó Györgyné/5. módon, másrészt hogyan álljak a gyerekek, a szülők elé? Mit mondjak, mikor betegen hoznak gyereket az óvodába - hogy értsem meg, nem tudnak mit csinálni, azon a napon nem lehet hiányozni a munkahelyükről? Mit mondjak, mikor az édesanya arra kér, értsem meg, azért nem tud foglalkozni a gyerekével, és azért fog még egy órával később jönni érte az óvodába, mert egy GMK-ban most jó lehetőség nyilt, és szüksége van a családnak a plusz jövedelemre. Mit mondjon a pedagógus? Hogyan, mire neveljen? Gazdagabbá-anyagilag-, vagy emberileg szebbbé kivánjuk-e tenni a gyermekek életét? Családlátogatásaink során sokszor látunk játékokkal elbástyázott gyereket a nappaliktól külön nyiló gyerekszobákban - egyedül. Hol tanulják meg az emberi kapcsolatok széles skáláját, ha egyedül vannak? Az óvoda megpróbál a maga közösségi nevelési módszereivel eredményt elérni, de a családi nevelést még a nálunk sokkal jobb gyermekintézmény sem tudná pótolni. Mikor az óvodás gyerek azt mondja: ugy szeretlek, mint az anyukámat, ez számomra elég elgondolkodtató. Nem szakmai büszkeséget érzek. De nem szabad megengednünk, hogy az óvoda, az iskola és a családok egymásra mutogassanak, és, mint egy ping-pong labdát, passzolgassák a gyereket, akinek minden ütés fáj! Azért keresem a választ a kérdésekre, és - lehet, hogy pedagógiai illúzió -, de az ellentmondásokkal teli világban az igazi, mély emberi érzésekben találok utbaigazitást. Meg kell találnunk azt a hangot egymással, ami a gyermekek számára az egyedül üdvözitő. A kezdeményező a pedagógus kell, hogy legyen, ez alól a kötelesség alól nem bújhat ki, s ha kell lo-szer, loo-szor újra kell kezdenie, mig rést nem talál! Hadd beszéljek arról az ellentmondásról is, hogy mi az óvodában az esélyegyenlőségek megteremtésén fáradozunk, de azt tapasztaljuk, hogy azesélyek bizony nagyon is különbözőek. A vagyoni helyzet szinte öröklődik, ós egyre nő a távolság az egyes családok életszinvonala között. zro