MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/234

Makádi/4. Néhány éve aggasztóvá kezdett válni a nagyüzemi, igy a Ganz-Mávagban dolgozó munkások átlag életkorának növekedése, radikálisan csökkent a létszámuk is. Idősebh munkatársaink nyugdijba vonulását követően felmerül a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán elegendő dolgos kéz, ami a ránk váró senkire át nem ruházható feladatok megoldásából részt vállal. A küldöttértekezleteken, a vállalati és kerületi pártértekezleten is élesen vetődött fel a munkaerőhelyzet, a szakmunkás utánpótlás kérdése. Ugy tűnik, hogy az teljesen kilátástalan sok szakmában de különösen a kedvrzőtlen munkakörülmények között dolgozóknál. Nem tudom mi lesz a Ganz-Mávaghoz hasonló nagyvállalatokkal, ha ma az országban senki sem akar kohász, öntő vagy kovács lenni, de még lakatos vagy hegesztő sem. A népgazdaságnak szüksége van az iparra, a Ganz-Mávag gyártmányaira, ezért fontos feladatunknak tartjuk a fiatalokkal való foglalkozást, törődést. A Pártértekezleti dokumentumok rögzitik, hogy a beszámolási időszakban növekedett a szakmunkástanulók száma. E nem jelentéktelen növekedés sajnos nem érzékelhető arányának megfelelően a gépipari szakmákban. Örülnénk, ha volna fiatal akivel foglalkozhatnánk, de köztudott az a tény, hogy a szakmunkás tanuló utánpótlás ma az iparban országos gond. Saját erőből, erőfeszítéseink ellenére sem tudjuk ezt megoldani. Ezzel együtt a múltból hozott kedvező tapasztalataim alapján javaslom, hogy a szakmunkásképzésben kapjanak nagyobb, esetenként önálló lehetőségeket a nagyipari munkásbázisok. lik