MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/232

Makádi/2. Tapasztalataink szerint a kritikus hangvételű vélemények legfőbb tartalma abban foglalható össze, hogy az ipari nagyvállalatoknál dolgozó munkások erkölcsi és különösen anyagi megbecsülése sok tekintetben fokozatosan visszaesett, ügy tűnik, hogy ezáltal társadalmi szerepük is csökken, holott a gazdaságban, a politika alakitásában súlyuknak, befolyásuknak növekedése össz-társadalmi érdek. A bérből és fizetésből élők a jelenlegi anyagi körülmények között életszínvonalukat jelentős mértékű mellék- és másodállások vállalásával, illetve a vállalati gazdasági munkaközösségekben és egyéb vállalkozásokban való részvétellel tudják csak emelni. Tudjuk, és elfogadjuk e vállalkozási formákon belül a vállalati gazdasági munkaközösségek szükségességét, mind a gazdaság, mind az egyén szempontjából. Tapasztalataink azonban azt bizonyitják, hogy ezen vállalkozási formák következményeként megindult az a kedvezőtlen folyamat, melynek során leértékelődik a napi 8 órai munka becsülete. A fő munkaidőn túli munkavégzéssel kapcsolatban a Ganz-Mávag pártértekezletén az egyik hozzászóló igy fogalmazott: "ma a szülőknek választaniuk kell aközött, hogy felneveljék, vagy eltartsák gyermekeiket." Párttagságunk ugy fogalmazott, hogy elengedhetetlenül szükséges a nyolcórás munkaidő becsületének helyreállítása. Olymódon, hogy a követelmények növelésének arányában mód legyen a munkával arányos bérek növelésére. Nehézségeink vizsgálata során megfogalmazódott, hogy az illetékes állami szervek valahol és valamikor nagyob hibáztak a jövedelem- és bérpolitikát, a munkaerőgazdálkodást orientáló szabályzók kialakításában, melyek a nagyüzemek számára mind a mai napig érezhető kedvezőtlen következményekkel járnak. Ili