MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/180

Köveskuti Lajos /7. Annak célszerűsége azonban, hogy a vagyonadót kiterjesztették az anyagkészletekre is, vitatható, mert az anyagbiztosítás folyamata a magyar viszonyok mellett szinte irányithatatlan. Az idő rövidsége miatt nem akarok példákat felhozni. A vagyonadó pozitiv hatásának viszont ellene mond a felhalmozási adó, amely egyértelműen fékezi és visszafogja a fejlődést, a technológia korszerűsítését. Hiába ösztönöz a vagyonadó arra, hogy megszabaduljunk egy kevésbé hatékony eszköztől, ha az ujat a 18 %-os felhalmozási adó miatt nem tudjuk megvenni, továbbra is a régi, korszerűtlen géppel fogunk dolgozni. A felhalmozási adó nem hoz annyi többletet a költségvetésnek, mint amennyi többletet azok a korszerű gépek hoznának, amelyek ezen adó miatt nem kerülnek megvásárlásra, következésképpen nem üzemelnek. A felhalmozási adót más szempontból vizsgálva is hátrányosnak, sőt kársonak tartom. Közismert, hogy feldolgozó iparunk relativ versenyképességét nagyban elősegítette a járulékos bérköltségek alacsony szinten tartása. Technológiai elmaradottságunkat bizonyos fokig kompenzálták az alacsony bérjellegű költségek. Az uj szabályozásnál érthető az a közgazdasági célkitűzés, hogy a munkaerőt drágitsuk és ezáltal kényszeritsük a termelő üzemeket az élőmunkával való nagyobb takarékosságra. Az élőmunkával való nagyobb takarékosság legfontosabb feltétele - a jobb munkafegyelem, a jobb szervezettség mellett - a korszerűbb technológia létrehozása. A$o