MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/178

Követkuti Lajos /5. ki tudják termelni anyagi megbecsülésük feltételeit. Tehát

v az üzemben dolgozó műszaki gazdasági értelmiség bérarányaid nak helyére, tételére nincs szükség központi támogatásra. Az üzem vezetésén múlik, ezen kérdés rendezése. Egy üzemen belül erről nem beszélni, hanem cselekedni kell. Az 1985. január 1-el életbelépett szabályzók azonban sajnos nem minden vonatkozásban szolgálják ezeket az elvárásokat, amelyekt velük szemben támasztottunk. Nem azt teszem szóvá, hogy keményebb, feszesebb munkára ösztönönek, hogy kényszerpályát diktálnak a hatékonyabb termelés érdekében, és hogy a jövedelem elvonása anélküli, hogy számokat mondanék nagyobb mint a kroábbi szabályzóké. Hanem azt, hogy vannak ezen uj szabályozókank is olyan elemei, amelyek nem szolgálják az előbbrejutást, nem szolgálják minden vonatkozásban a népgazdaság, az orszgá érdekeit. A szabályzóink akkor jók, ha egy üzemben a szabályzók alapján tett intézkedések szolgálják nemcsak az üzem, hanem a népgazdaság érdekeit is. Ha azonban egy üzem vezetőjének hozzáállásától és nem a szabályzó diktálta kényszerpályától függ, hogy cselekedete szolgálja-e a népgazdaság érdekeit vagy sem. akkor hiba van a szaablyzokban. Sajnos, a motani sza bályzóink sem mentesek az ilyen hibáktól. Természetesen hozzátartozik az igazsághoz, hogy szabályzóink tartalmi összetétele, ösztönző hatása összességében egészséges irányba változott. A bérszabályozáson és azon a tényen túlmenően, hogy növeli a vállalkozási szellemet, tovább sorolhatnám a pozitiv példákat. De mint már emiitettem , azokról a hatásokról kivánok szólni, amelyek aggodalmat váltanak ki. A12