MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/87

- 1S4 saját családjuktól is, én hozzáteszem, hogy önmaguktól is. Ezekről a fiatalokról szeretnék szólni, és hozzákapcsolom a mondanivalómat ahhoz, amit Méhes elvtárs mondott a dolgozókról. Hogy tudniillik van egy 15 %, amelynek nem kell biztatás, vagy több. Én azt hiszem, hogy sokkal több. Aztán van egy 15 %

t akikxkel nagyon nehéz boldogulnunk, akiknek van állásuk, de munkájuk, hivatásuk, kötelességérzetük nincs, és közkbül van a HJtsqir szorgalmas és tisztességes embereknek a nagy tömege,: ez ugyanigy érvényes a fiatalokra is. Nem mondhatjuk azt, hogy a mai fiatalok mind. Pedagógus szivemmel, politizáló énemmel tiltakozom ellene. Praktikus okokból, erkölcsi okokból. A fiatalok közbülső része, amelyről az alőbb szóltam, befolyásolható^ megváltoztatható. Megváltoztatható, ha nem ugy szólítjuk meg okét, mint tőlünk idegen jelenségeket képviselő társadalmik* együttes-ír. Ebben nekünk, pártszervezetnek és társadalomnak partnere a KISZ szervezet. Én is állitom, hogy partnere, kipróbáltam. 1958 óta vagy mint KISZ tanácsadó tanár, vagy mint gyakorló igazgató, vagy mint a kerület életét, Pestlőrinc életét figyelő Végrehajtóbizottsági, vagy pártbizottsági tag látom, hogy mennyi tartalék van a fiataljainkban, de ezeket a tartalékokat fel kell fedezni, fel kell tárni. Nézzék el, hogy konkrét példára hivatkozom : a saját testületemben 3 olyan párttag tanárom van, akit én neveltem fel, már_jnint nevelő, mint pedagógus, de mindig élt a nevelőtestületem és a pártszervezetem azzal a lehetőséggel, hogy hivjuk a Pártba a fiatalokat. Ezt egyedül egyetlen egy üzemnek, egyetlen egy közösségnek a KISZ szervezete sem tudja tenni, csak a Pártszervezetnek és az állami vezetésnek a közreműködésével.