MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/74

- IÜ6 darabját kongresszusi időszakban, mozikban, az állam pénzén népszerűsítsék. Sajnos ez nem elszigetelt jelenség a sajtóban is olyasunk hasonlókat. Nem példamutat, hogy akik ezt a sajtóban lehozzák vagy alusznak vagy nem hajlandók tudomásul venni, vagy talán nem is tudják, hogy a színház a jelen művészete. A mai bukások nem teremthetnek halhatatlanságot, semmilyen jövőben. Tartalmas sikerek nélkül, amelyek önbizalmat adnak nézőnek, alkotónak egyaránt, nem élhet a szinház. Katasztrófa hangulatban sem élhetünk, ragaszkodnunk kell bizonyos alapfogalmakhoz. Hinnünk és hirdetnünk kell, hogy szembe kell szállni mindennel, ami lealacsonyítja az embert. Művészetünkben hirdetnünk kell, hogy elődeink nem hiába hoztak áldozatokat és ez nem lehet másképp, csak ugy, ha magunk is hiszünk abban, hogy nem feleslegesen vesztegetjük időnket itt a földön. A mi szakmánkban is kialakult az utóbbi időben egy furcsa, nyugdijaso szemlélet. Egyetértek Méhes elvtárssal, amikor arról beszélt. Sziliemből beszélt és szólt. Számolgatják, hogy az eltöltött évek után milyen összeg jár nekik. Való igaz, az élet minden területén nemcsak nemzedék, de korszakváltásnak is tanúi vagyunk. A forradalmak, ellenforradalmak, háborúk a nemzedékek cseréjét brutális eszközökkel szokták megoldani. Ma mások a lehetőségek, de vigáyzat, az élet joga szent és sérthetetlne. A saját éleéét mindenkinek kötelessége végigélni. Amikor nálunk a színházban valaki nyugdij**baxmz akar menni, megkérdezem tőle: a munkahelyedről akarsz viszszavonulni, vagy a munkádtól, a hivatásodtól? Mert ugy érzem, a munka és hivatás több mint munkahely kérdése. A színházban sok generációnak kell egyiitélni, hiszen csőrpapa és csőrmama szepepét nem játszhatják el csőr lányai és fiai. Ehhez idős színészekre is szükség van.