MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/596

n*& ív. Közoktatás, tudományos élet, közművelődés, művészet a fővárosban 1. Közoktatás, felsőoktatás A fővárosban az oktatás a párt oktatáspolitikai elvei és az 1975. évi budapesti pártértekezlet határozata alapján fejlődött. Az oktatás, nevelés színvonala jó, több intézményünk országon belül és határainkon túl is elismertté vált. A Végrehajtó Bizottság 1978-ban átfogóan értékelte az oktatáspolitikai határozat végrehajtásának tapasztalatait, a Propaganda és Művelődési Bizottság pedig rendszeresen áttekintette az oktatáspolitika egy-egy részterületét. Ezeket a vizsgálatokat egyebek között a sorozatos reformok indokolták és az a jogos igény is, hogy a növekvő társadalmi követelményeknek megfelelően, az oktatás közelebb kerüljön a gyakorlati élethez. A főváros párt- és társadalmi szervei mindenkor megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak az iskolákkal. Egész társadalmunk érdeklődése kísérte közoktatásunk fejlődését, társadalmi összefogás segítette az oktatási, nevelési feltételek javítását. Az oktatónevelő munka tartalmi korszerűsítése mellett nagy erőfeszítéseket kellett tennünk a növekvő gyermeklétszám elhelyezéséért, a tárgyi, személyi feltételek biztosításáért. A pedagógus pártszervezetek eredményesen dolgoztak a tanulóifjúság neveléséért, oktatásáért. A pártalapszervezetek éltek a beszámoltatás, ellenőrzés gyakorlatával, segítették a nevelőtestületek munkáját. Az iskolai pártszervezetek jelentős szerepet vállaltak a pedagógusok szakmai, politikai, ideológiai továbbképzésében. Az iskolai pártszervezetek tevékenysége ma már az oktató-nevelő munka része. Az V. ötéves tervben a legnagyobb gondot, az egyébként örvendetesen növekvő gyermeklétszám bölcsődei, óvodai és általános iskolai elhelyezése jelentette. A demográfiai hullám miatt növekvő létszámra, főleg anyagilag nem vagyunk fölkészülve. Az óvodai férőhelyek száma 11 210-zel gyarapodott, míg az óvodás gyermekek száma négy év alatt közel 22 ezerrel nőtt, s jelenleg megközelíti a 82 ezret. Ezért is magas az elutasított kérelmek száma, amely a fővárosi munkaerőgondok miatt is jelentős probléma. A helyzet enyhítésére különféle átmeneti megoldásokra is szükség volt. Így került sor 1300 „lakásóvodai" férőhely szervezésére, s minden felszabadítható helyiségben foglalkoztatókat rendeztek be. Még így sem tudták megoldani az üzemi és a tanácsi óvodák arányos terhelését: a zsúfoltság az üzemi óvodákban is jelentősen növekedett; a 100 férőhelyre jutó gyermekek száma a tanácsi óvodákban 116,7-ről 130,6-ra, az üzemekben pedig 109,2-ről 123,7-re nőtt. E feszült helyzetben is javult azonban a személyi ellátottság. Az óvónőképző szakközépiskolák folyamatos bővítése közelebb hozta azt az időt, amikor már nem kell majd képesítés nélküli óvónőket alkalmazni a fővárosban. Legnagyobb erőfeszítésekre az általános iskolások elhelyezésének biztosításáért volt szükség. Az elmúlt négy év alatt 28 ezerrel növekedett az általános iskolás korú gyermekek száma. Annak ellenére, hogy a tantermek száma 760-nal gyarapodott (nagyobb mértékben, mint a harmadik és a negyedik ötéves tervben) és számos átmeneti megoldás született, különösen a főváros dinamikusan fejlődő kerületeiben romlottak a tárgyi és személyi feltételek. Nőtt a zsúfoltság, s a képesítés nélküli pedagógu27