MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/486

(,&> - 4 A tervtárgyalások során merült fel, hogy éppen a sürü beépités, a sok kisméretű szoba-konyhás lakás miatt magas a szanálási arány, igy az egy lakásra jutó költség, több mint a külső városrészekben. Ez a fflgállapitás egyfelől igaz, de nem szabad egy sor olyan szempontot figyelmen kivül hagyni, amelyek az ismert költségtényezők mellett is szükségessé teszik az ujjáépités folytatását, sőt határozott meggyőződésünk, hogy az semmiképpen nem odázható el. A beruházási program 100 % feletti szanálási arányt mutat ki, az egy uj lakásra jutó bruttó költséget 1,3 millió forintban jelöli meg. Ezek a számok elgondolkoztatok, de nem szabad szemelől téveszteni a szanálási terület felméréséből adódó tényeket. Egyrészt: a szanálandó lakások túlnyomó többsége veszélyes, elavult, egészségtelen, már nm ujitható fel. Az avultság következtében értékeük tulajdonképpen zérusra csökkent. Ha lakhatóvá akarjuk tenni, az csak gazdaságtalanul történhetne mg és szinte az újraelőállítási értéket kellene rákölteni, ami több mint 300 ezer forint lakásonként. Ha az uj épületekkel azonos szintre akarjuk hozni, tehát rehabilitálni kívánjuk, - amit a kongresszusi irányelvek és a beszámoló is hangsúlyoznak - akkor az egy lakásra jutó költség az uj lakás nettő költségével azonos lenne, vagy kg. 55Q ezer forint.