MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/415

l\5 3 Az idézet minden szavával mélységesen együtt érzek és egyet értek, mégis "az egymásra mindig jellemzők" gondolatot emelném ki, már mint a társadalom és a művészet egymásra mindig jellemzők. Én is aki azt vallom, hogy a művészek társadalmi szükségletet elégi tenek ki, munkájukra társadalmi szűkség van. Sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk a létrejövő szellemi értékek megbecsülésére, megbecsültetésére, és elő kell segítenünk ezen szellemi értékek társadalmivá válását, különösen hangsulyossan a szocialista tartalmú alkotások társadalmivá válását. Ezért nézünk aggódva a decentralizálás! törekvésekre a mai nehéz gazdasági helyzetben. A decentralizálás nem más mint a művészet demokratizálódásának a folyamata. Magyarul a megyei Tanácsok, illetve az ott élők sokkal nagyobb jogot kapnak a saját területük szellemi művészeti arculatának kialakításában. Ez nagyon bonyolult folyamat amely nagy felelősséget ró a döntési joggal felruházott párt és állami szervekre, művészeti szakszervezetekre, alkotó műhelyekre. De csak akkor decentralizáljunk, ha erős centralizált szerveink intézményeink vannak. Addig nem lehet a régi sínpárt felszedni, amig az ujat nem rakjuk le, megnyugtatóan. Tehát az évek folyamán létrehozott intézményi rendszer szocialista vívmány azt fejleszteni, erősíteni, munkáját javítani a mai követelményekhez hozzáigazítani és nem elsorvasztani kell. Nem mond ennek ellent az, hogy fokozatosan kell keresni azokat a formákat, amely a megyéket, városokat nagyobb önálló joggal vonja be ebbe a munkába, mind anyagi, mind szellemi értelemben. Meg kell mondani erre évek óta van erőfeszítés intézményeink részéről. A fenti elvi fejtegetés után, néhány gyakorlatibb példával is szeretném-javasolni indokolni - nevezetesen azt, hogy aképzőművészet anyagi támogatása nem csökkenjen.