MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/262

- 3S1 A fő vitapartner - bármilyen változatok létezzenek is a mi szocialista tudományunkon belül -, a polgári - burzsoá szemléletű társadalomtudomány. Ez ellen egyséjpsen kell felvennünk a harcot, és ez a harc csak akkor járhat biztos sikerrel, ha leghatékonyabb szellemi fegyverünkkel, a marxizmus-leninizmus filozófiai rendszerével tanulunk meg közdeni ellene. Sokszor hallottam már olyan megfogalmazást, hogy csak egyes tudományágaknak vagy esetleg csak a tudományágak elméleti kérdéseinek volna filozéfiai - világnézeti vonatkozása , mig az inkább tényfeltáró jellegű kutatásokat nyűg odtan lehetne végezni - hogy ugy mondjam - a filozófia zaklatása nélkül is. Nagyon szemléletes kifejezése ennek egy több évtizeddel ezelőttről származó, mifelénk tréfás szállóigévé vált mondás: "Igen nagy szükség van az elméletre, csak ne zavarja a rendes munka;!" E szerint egyfajta furcsa szereposztás jönne létre az ideológiai harcban résztvevő teoretikusok, elmélettel foglalkozók és az ideológiailag közömbös, biztos talajon mozgó tényfeltáró kutatók között. Megvan ennek a szemléletnek megfel*É.>je több helyütt, az oktatásban is, amikor a szaktárgyaknak nem, és asak a marxizmus-leninizmus tárgyainak tulajdonítanak világnézeti jelentőséget. Egy másik fajta, ugyancsak hamis megközelítése a polgári társadalomtudománnyal folyó vitának, az a kényelmes álláspont, amely földrajzi- származási alapon dönt, mondván, hogy "Amelyik gondolat Nyugatról származik, az az ördögtől való és eleve elvetendő!

tt