MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1975

1975-03-01 6. öe. - 1975_PE 6/44

-19k-5 évre, hanem 20-25 esztendőre, a század-,illetve ezredforduló tájáig. Engedjék meg, hogy politikai mondanivalómmal részben a XI. kongresszus e rendhagyó oldalához is kapcsolódhassajr. Nem feladatom, de nem is akarom a 3 évtizedet értékelni, egy azonban - gondolom - minden párttag előtt, sőt állitom, a pártonkivüliek óriási többsége előt-t is a napnál világosabb: a 30 esztendőnek az utóbbi 18 év nemcsak a hosszabb, a több, hanem a szebb és a jobb része is! Mi, 20-30, vagy még több éve párttagok talán leginkább tudjuk, hogy 1956 után mi mindent kellett kiigazitani, mi mindent kellett tenni, hogy helyreálljanak a lenini normák a pártban, a törvényesség/ a államéletben, hogy megtisztuljon szövetségi politikánk a rárakódott jobbos baloldali torzitásoktól, hogy kialakuljon az anyagi, és erkölcsi ösztönzés egészségesebb aránya, hogy nemcsak politikánk tartalma, hanem módszere is tisztább, nyiltabb, bizalmat, őszinteséget sugárzó és aktivitást fokozó legyen. Ez a közel 20 esztendő olyan gyarapodást hozott népünk anyagi és szellemi életében, változást közérzetében, hogy hátatforditva és megvetve a személyi kultuszt, e 18 év alatt tanultuk meg becsülni igazán a kollektiv vezetést, a kollektiv bölcsességet és az igazi, a népért, az ügyért élő szerény emberi nagyságot is. Az elmúlt hónapokban a kerületünkben lezajlott taggyűléseken ezekről sok szó esett, meg arról is, hogy természetesen a kiigazítás nem könnyű dolog. 1972. novemberében, a Központi Bizottság ülésén a párt első titkára egy frappáns hasonlattal élt. Azt mondotta: Olyan ez, mint amikor egy *á± acéllemez elhajlik, s ahhoz