MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1975

1975-03-01 6. öe. - 1975_PE 6/241

Ffl/KEné - 57X De nem akar egy őt megillető egyszobás lakásba sem menni, amikor fiának, menyének és négy unokájának kiutalunk egy háromszoba összkomfortos lakást, ami már nem érthető meg. Mi lehet ennek a vége? Albérlőt vesz oda, vagy az egyik szobát kiadja az IBUSZ-nak, vagy saját maga elcseréli a lakást, nyilván HXHzbsxK&kiűt busás anyagi hasznot húzva az állami tulajdonú lakásból. Nincs olyan rendelet, amelynek alapján őt elköltöztethetnénk, de van olyan, amiért nem lehet. Másik példa: megszűnik egy társbérlet, mert az illető kapott lakást, vagy elhunyt a társbérlő, s az ottmaradónak ki kell utalni, mint főbérlőnek a lakást akkor is, ha az igényjogosultságát meghaladja. Csak akkor költöztethető más lakásba, ha saját maga egy éven belül nem cseréli el, de elcseréli, mert 80-100 ezer Ft-ot kap érte. A mottó ugyanaz, mint előbb! így huz jogtalan hasznot az állami tulajdonból. Egyébként más manipulációk is vannak a lakásokkal, az albérletekkel, a lakás-átjátszással és eladással, stb. Az utóbbi időben azt is tapasztaljuk, hogy a háztulajdonosok, akik korábban visszakaptak bizonyos részt, épitettek vagy lakottan megvettek, megkeseritik bérlőik életét és igazi háziurkónt viselkedik. Véget nem érő zaklatás, pereskedés következik legtöbbször azért, hogy később a tulajdonos jobb ós több anyagi előnyt szerezzen magának. Ugyancsak keserű példákat lehetne elmondani a lakásért kötött eltartási szerződések köréből is. Ha most azt mondom az elvtársaknak, hogy hozzunk rendeleteket, amelyekb en