MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1975

1975-03-01 6. öe. - 1975_PE 6/238

Í3Í - 365 Sokat beszélgetünk az asszonyokkal, tudjuk, érezzük, hogy a társadalom sokat tett a felszabadulásunkért, de az a véleményem, hogy miHfcj: nők még nem tettünk meg mindent azért, hogy önmagunk szabadok lehessünk. Nőfelelősi értekezletet tartottunk az üzemben, engedjék meg, hogy ezt a példát elmondjam. A téma a politikai oktatás, a társadalmi munka szélesitése volt. A hozzászólásokban a szokásos, jól ismert nehézség hangzott el a második műszakról, a nagy leterhelésről, a férjek nem segitéséről.A válaszok természetesen a társadalmi munka és a politikai munka vállalására szoritkoztak, illetve vállalták az asszonyok. De nagyon nehéz volt megértetni, hogy nekünk önmagunknak kötelességünk a családunk érdekében politikailag fejlődni. TöjíeHetesen ugy alakult, és az életben néhasgcxvan ilyen paradoxon, hogy az asszonyoknak, akik részt vettek, mind fiaik voltak. Megkérdeztem, hogy a fiuk mennyiben járulnak hozzá a második műszak segitéséhez. Elképedésük után azt mondtam, vajon gondoltak-e már arra, hogy néhány éven belül a most féltve őrzött, óvott szemük fényét, gyönyörű gyermeküket ugyanigy fogja valaki szidni, mint ahogy most ők szidják férjeiket. Sajnos, az az igazság, hogy nem neveljük egyformán fiu és leány gyermekeinket a család közösségi életére. Meg kell tanulnunk nekünk, nőknek okosabban, politikusabban nevelni férjeinket, fiainkat és önmagánkat egyaránt, mert ez is segitség lesz a felszabadulásunkhoz. Befejezésül szeretném elmondani, hogy a kiadott anyagokat áttanulmányoztam, Katona elvtárs kiegészítésével egyetértek, magamévá teszem, elfogadom, és elfogadásra ajánlom. /Taps./