MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/95

S-h - iJ5 Magyarországon az 1937-38-as tanévben kereken 12ooo hallgató tanult az egyetemeken és a főiskolákon, - ebben a tanévben pedig kereken 8o, ooo. De nem-csak az országon belül elért fejlődés tölthet el bennünket büszke örömmel, hanem az oldalirányú összehasonlítás is. Megnéztem egy UNESCO-statisztikát, amely azt tüntette fel, hogy az 5-24 éves lakosságnak mekkora hányada tanul, Magyarország 50 % fölötti adata az élmezőnyhöz tartozást jelenti, megelőzve olyan országok arányát, mint Svédország, s megközeliti olyanokét, mint az NSZK, A számszerű fejlődés folyamata bár lelassult, de nem ért véget, és ezen belül megnézve a fizikai dolgozók gyermekeinek arányát, az utóbbi években ez a főiskolákon 4-0-4-5 % között alakult. Kevés ez Nyugtalanitó ez ? Nekem az a véleményem, hogy ez az arány nem nyugtalanító. Részben azértposE nem, mert ugy vélem: a fizikai dolgozók társadalmi arányának megfelelő beiskolázási arányt nem kell inamxm hajszál pontos fedésként értelmezni, másrészt és főleg azért nem, mert nagyon sok olyan értelmiségi gyerek tanul a felsőoktatási intézményekben, akiknek szülei nem-rég még munkások voltak. Teljesen analóg a helyzet azzal, amit a népszabadság tegnapi cikkek ftt—y feszegetett a párttag fizikai dolgozók arányáról, rámutatva arra, hogyan kell helyesen értelmeznünk a munkásokból lett értelmiségiek helyzetét. Ma még és még néhány évig e kategória gyermekeit is megkülönböztetett figyelemben kell részesiteni. Ha e két kategória gyermekeit együtt nézzük, nincs mit szégyenkeznünk az egyetemi-főiskolai arányszámok miatt. Mi akkor a nyugtalanság oka ? Talán az, hogy a "fizikai" származású gyerekek aránya a jelentkezettek között is és a felvettek között is csökkent, A probléma ugy vetődikjfel, sr