MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/59

- £5~ léma a kutató intézetből indul ki. Sajnos, saját tapasztalataink azt mutattak, hogy erre nincs megoldás, és csupán társadalmi alapon ezt nagyon nehéz megoldani. Nagyon sokszor felajánljuk levélben intézeti eljárásainkat üzemeknek, vállalatoknak, és - sajnos még válaszra sem méltatnak bennünket. A másik kérdés, amellyel foglalkozni szeretnék: az úgynevezett káder-rotáció kérdése. A káder-rotáció problémája igen egyszerűen megérthető, ha megpróbálunk az intézetben káder politikát kialakítani. Nagyon sok embert próbáltam megkérdezni saját intézetemben és másutt is, hogy milyen ideális összetételt tartanak helyesnek, amely lehetőséget ad az egyénnek is képességei maximális kibontakoztatására, és lehetőséget ad arra is, hogy az intézet ellássa feladatait. Nyilvántalófen a helyes összetétel azt jelenti, hogy az tükrözi a kezdő fiatal emberek és a tapasztalt, minősített emberek helyes arányát. A nagy átlag azt mutatta: körülbelül ugy gondolják, hogy legalább 1:1 legyen az arány a még nem minősitett, kezdő emberek, - ez alapkutató intézetre szól ! - és a minősitést szerzett, vezetésre képes emberek között. Ha viszont megnézem, hogy átlagosan meddig tart a kezdő kor és meddig tart a már tapasztalt vezetői kor, megállapíthatom: körülbelül tiz éves szakmai korig tart a kezdő kor, s tiz év után a tehetséges emberek már minősitést szereztek. Tehát mintegy 30 évig tart a tapasztalt vezetői kor. Tehát egy egyszerű szamitás szerint ha évente mintegy száz kutató egységet veszek, akkor ebből ötvennek kell fiatalnak lenni, azonban lo évre van csupán elosztva, s ötvennek kellene lenni a tapasztaltaknak, ez viszont 3>o évre van elosztva korcsoport szerűen.