MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/365

azonos munkáért azonos bért. Egyes munkásrétegek — például a textilipari munkásnők — a többinél sokkal alacsonyabb bérért dolgoznak. Az átlagbér ellenőrzési rendszert jelenlegi formájában helytelenítik, mert a vállalatokat nem eléggé ösztönzi az élő munkával való takarékosságra. Sokan bírálták az áruellátás fogyatékosságait. Javasolták a 44 órás munkahét következetes megtartását, a túlóráztatások minimumra csökkentését. Kérték a 44 órás munkahét bevezetését mindazokon a helyeken, ahol ez még nem történt meg. Javasolták, hogy a Munka Törvénykönyv előírásait szigorítsák meg, adminisztratív eszközökkel is vessenek gátat annak, hogy a becsületes dolgozók rovására „a vándormadarak" előnyös helyzetbe kerüljenek. Követelik az anyagi érdekeltség következetes alkalmazásával egyidőben az erkölcsi elismerést. A textilipari pártszervezetek tagsága kéri, hogy vizsgálják meg az iparág problémáit, mert jelenlegi körülményei aggodalomra adnak okot. Szélesebb nemzetközi munkamegosztást, nagyobb arányú együttműködést igényelnek. Lassúnak ítélik a szocialista integráció fejlődését. A munkaerőhiány enyhítésére javasolták, hogy a nyugdíjas foglalkoztatás korlátait enyhítsük, a gyermekgondozási segélyt igénybevevő nőknek bedolgozói munkavállalást tegyünk lehetővé. A pártértekezlet megállapítja, hogy a szocialista gazdasági építőmunkának az irányelvekben foglalt értékelését a budapesti tapasztalatok megerősítik. A párttagság véleményével egyetértve szükségesnek tartja a behatóbb foglalkozást a munkaerő-gazdálkodással, a munkafegyelemmel, az alkalmazotti létszám egészségtelen mértékű alakulásával, a termelékenységgel, a műszaki fejlesztés és a rekonstrukció fő irányával, a nehéz fizikai munka, a szállítás és az anyagmozgatás gépesítésével. Megítélése szerint mindenekelőtt az érvényben levő törvények végrehajtásáról és a vállalatok lehetőségeinek maximális kihasználásáról kell gondoskodni, ugyanakkor a becsületesen dolgozó többség — szocialista brigádok, törzsgárda-tagok — érdekében központi, állami intézkedésekre is szükség van. A párttagság véleményével összhangban szükségesnek tartjuk megvizsgálni: — a nagy eszközigényű vállalatok helyzetét, — a jövedelem-szabályozás fejlesztésének módozatait, — a textilipar helyzetét, — a nyugdíjasok foglalkoztatása bővítésének lehetőségeit, — a kisipari szövetkezetek szolgáltató munkáját. A pártértekezlet a munkaidő csökkentésével kapcsolatban azzal ért egyet, hogy az irányelvekben megfogalmazott módon, a feltételek megteremtésével, fokozatosan térjünk át a 44 órás munkahétre. V. Társadalmunk ideológiai, kulturális állapota Ideológiai és kulturális életünknek az irányelvekben foglalt értékelésével a budapesti kommunisták alapvetően egyetértenek. Ugyanakkor sok bíráló megjegyzés hangzott el. Széles körű a követelés: a párt vezető szerepe következetesebben érvényesüljön az ideológiai, a kulturális életben. Jobban éreztesse ez hatását a televízió, a rádió, a filmművészet, a könyvkiadás munkájában. Ne engedjünk teret a szocializmustól idegen áramlatoknak. Szigorúbb állami ellenőrzést követelnek az ideológiai, a kulturális tevékenység felett. Igénylik a művészek alkotó munkájának marxista értékelését, azt, hogy csak az kapjon fórumot, aki közös célunk megvalósítását elősegíti. Kérték: az állami szervek jobban támaszkodjanak a kulturális intézményekben működő pártszervezetek véleményére, segítségére. Sokak véleménye, hogy az oktatási reform elvei lassan valósulnak meg a gyakorlatban, különösen a marxista világnézet oktatásában, a politikai nevelésben, a fizikai munka megbecsülésének fokozásában. A közép- és a felsőfokú iskolákban gyorsabb haladást várnak. Szóvá tették, hogy a fiatalok szocialista erkölcsi nevelését nem segítik elő kellően a nyári szünidei üzemi foglalkozások. Széles körben bírálták, hogy megoldatlan a munkásszülők gyermekeinek továbbtanulása. Vannak, akik helyeselnék a korábbi felvételi rendszer visszaállítását. Mások azt kifogásolják, hogy volt munkások — jelenleg értelmiségiek, alkalmazottak — gyermekei hátrányos helyzetbe kerültek. A párttagság hiányolta, hogy a kongresszusi irányelvekből teljesen kimaradtak a sporttal, a testkultúra fejlesztésével kapcsolatos kérdések. Szóvá tették a képzettség fokozottabb megbecsülésének igényét. Bírálták azt a gyakorlatot, hogy egyesek egyetemi, főiskolai végzettséggel, technikusi vagy sza'kmunkás^képesítéssel a képzetlen dolgozóknál anyagilag hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Ennek következménye, hogy sok szakember nem a képzettségének megfelelő területen dolgozik, ahol pedig a népgazdaságnak nagyobb szüksége lenne munkájára. Indokoltnak tartják, hogy a munkások — különösen a fiatalok — szakmai és általános műveltségének tervszerű továbbfejlesztése munkánk egyik központi feladata legyen. Sok párttag fejezte ki aggodalmát a társadalmi életben tapasztalható negatív vonások. a szocializmustól idegen tendenciák erősödése icr