MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/230

US - 352 Ezt tettük a múlt év végén, ez év elején, olyan erővel, hogy Péter János külügyminiszterünk a sok huza-vonába/í, vitábají és állitom, főleg abba/í, hogy közben nem tudta'.barátaink ezt az erőfeszítést nem nézik-e rossz szemmel, bele is betegedett. Végül elértük azt, a NAIO országok meglátogatásával az ottani külügyminiszbár terekkel valő őszinte, nyilt vitában, hogy a NATO római tanácskozásán nincs napirenden a kérdés, mégis napirendre vették és két NATO külügyminiszter hivatkozott arra, hogy ezt a magyar külügyminiszternek megigérte és a magyar külügyminiszter álláspontja helyes. A végeredményt szövetségeseink helyeselték és örültek, hogy az aktivitás a holtpontról kicsit kimozdította ezt a kérdést. De a felelősségünk igen nagy volt, közben sok megjegyzést hallottunk. Mondotta az egyik külügyminiszter: nekem is van 3o helyre meghivásom de én nem megyek.mert. Csehszlovákiában van rám szükség. Lehet, <ie nekünk mintha ebben is kicsit más véleményünk lenne. Talán jó volna, ha hagynák a ^ehszlovák vezetőket már dolgozni, hogy ők mondják el álláspontjukat, hogy ők védjenek meg minftet és ne mink őket, mert addig sosem fogják elhinni, hogy konszolidált a helyzet. Azt hiszem nagyon sok eredményt értek el Csehszlovákiában, de a nyilt szinen való megjelenés - mintáhogyan 1956-ban mi magyarok tettük - elengedhetetlen ahhoz, hogy valóban ott már igazán konszolidált állapotok legyenek és a népi, nemzeti egységet újra meg tudják teremteni. Elvtársak! Mostanában egy héttel ezelőtt körülbelül kaiig tárgyaltam a nyugatnémet miniszterrel, Schillerrel. Hétfőn fogok tárgyalni a volt nyugatnémet külügyminiszterrel Schrőderrel. Szerencsém van, most nagyobb rizikó nincs ebben a kérdésben, mert Gromikó is tárgyalt