MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/80

- 125 Fáradoztunk azon is, hogy olyan humort hozzunk létre, amely konstruktív, de akkor azt szoktuk tapasztalni, hogy azon nem nevetnek, /Derültség./ vagy legalábbis nem olyan jóizüen. Egyébként ez is összefügg az önbizalom kérdésével. Igenis, el kell jutnunk oda, hogy tudjunk nevetni önmagunkon• Azért emlitem meg ezt, mert nem egyszer tapasztaltam, hogy sokan a valóság fényképszerű másolatát várják a művészettől. Nem is rosszindulatból, hanem mert igy alakult ki elképzelésük a művészetről. Ez azonban nem mehet igy, és csak példaként emlitem, hogy most itt volt a Francia Kommunista Párt egyik vezetője, Roger Garaudy &hZ^ aki azt mondja, hogy a tenger hullámzását ugy is ki lehet fejezni, hogy a művész a mozgást ragadja meg és ezen keresztül egyszer csak ott érezzük az egész tengert. Nem szükséges tehát, hogy az a kép pontosan olyan legyen, mint egy fényképen a tenger. És hozzáteszi Lenint idézve, hogy a jó műalkotás mindenben érthető. Amikor tehát azt mondjuk, hogy a színpadon ne várjunk olyanféle figurákat, olyan sémákat, amelyeket azután később elvetünk, akkor arra hivjuk fel a figyelmet, hogy az az igazi művészet, amely korunkról érdekesen, magas művészi színvonalon és érthetően is szól. f Gakran hallunk észrevételeket régi gondolkodású elvtársaktól, hogy a liberalizmustól féltik a párt kultúrpolitikáját. Én nem tartozom közéjük és nem is látom ezt a veszélyt. Hiszen a kulturális élet a közvélemény^ rendkívül érzékeny ellenőrző szeme előtt zajlik le. Ha valami baklövés történik, másnap az egész ország beszél róla,-különösen ha a televízióban történt - rögtön véleményt nyilvánítanak, az újságokban megnyilatkoznak, stb. Ettől én nem féltem a párt kultúrpolitikáját. Sokkal inkább kell félnünk a szüklátókörüségtől, a müve-* letlenségtől, a visrzáhuzó erőktől. Nem szabad ugyanis elfelejteni, ÍO