MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/328

lémáinak sürgős enyhítése, egyik legfőbb politikai feladatunk. A budapesti munkásság politikai-ideológiai fejlődését, kötelességeinek teljesítése és jogainak érvényesülése szemszögéből lehet a legjobban értékelni. A párt politikájában a munkásság zöme érdekei legjobb képviseletét látja. E politikai fő — és rész célkitűzésével azonosul. Végrehajtásában való aktív részvételt önmagával és a társadalom többi rétegével szembeni kötelességének tekinti. Így bizonyítja, hogy ez a politika a nép érdekeivel egybeeső, osztálypolitika. A szocializmus felépítése budapesti feladatainak megvalósításából az elmúlt évek során is jelentős terheket vállalt magára, s ha kellett áldozatokat is hozott. A párt politikájának következetes végrehajtása révén mindig nagy gondot fordított a munkásság általános érdekeinek érvényesítésére. A Központi Bizottság 1958. évi a munkásosztály helyzetéről hozott határozata nyomán a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány intézkedett, hogy ez a határozat az állami, gazdasági életben is érvényre jusson. Az így kijelölt tennivalók azonban a kezdeti, néhány évig tartó fellendülés után mind jobban halványultak. A közvetlen munkásérdekek még a lehetőségek határán belül sem mindig jutottak megfelelően érvényre. A budapesti munkásság szociális, munka- és életkörülményei javulásának üteme — különösen néhány területen — lelassult. Mindez jelentősen kihatott politikai hangulatára, időnkénti magatartására. A termelést gátló ismert tényezők ellenére a természeti csapások okozta károkkal is szembenézve, sikerre vitték a második ötéves terv fő célkitűzéseit. A párt politikájának következetes és legszilárdabb társadalmi bázisát Budapesten is ök jelentik. A termelékenységet növelő technika-technológiai feltételeket mind jobban kihasználva és a munkaintenzitás növelésével is hozzájárultak a harmadik ötéves terv feltételeinek megteremtéséhez. A budapesti munkások többsége társadalmi felelősségének legfőbb forrása, hogy saját hatalmuknak tartják a szocialista társadalmi rendet. Hozzájárulásuk a szocialista építés sikereihez, elsősorban a kommunista munkások tízezreinek áldozatos, példamutató munkáját dicséri. A kommunista munkások érdeme is, hogy az osztály bizalma a pártban tovább erősödött. Ök értettek szót társaikkal a politika helyességéről, a gondokról, a tennivalókról. Kudarcoktól el nem csüggedve, ők jelezték a sérelmeket és ahol tehették, segítettek. De a köztük folytatott eszmei-politikai nevelőmunkánk gyengeségeiből következik, hogy politikai-eszmei fejlődésük nem volt eléggé egyenletes. A kommunisták munkájának eredménye abban is jelentkezik, hogy a többséget kitevő, a derékhad szerepét betöltő munkások elfogadják és támogatják a párt politikáját. Igaz, e réteg politikai aktivitása, néhány kiemelkedő eseményt kivéve inkább intenzív érdeklődésnek minősíthető. Társadalmi és szakmai feladatuk ellátásában törekvők. A termelést gátló hibákat bátran bírálják. A valóságról alkotott, sokszor szubjektív benyomások hatására véleményük viszonylag gyorsan befolyásolható. Ezért a tudati ráhatás eszközei mellett, intenzívebb érzelmi nevelésük elengedhetetlen. Kuturális műveltség tekintetében is eléggé differenciált réteg ez. Erőteljesebb társadalmi aktivizálásuk politikai-, általános- és szakmai műveltségük kiterjesztésével is növelhető. A budapesti munkások kis hányadát az a meglehetősen heterogén réteg alkotja, amely az ellenzékieskedés legfőbb hordozója az üzemekben. E réteg a deklasszált, kulturálatlan, erkölcsileg lecsúszott, politikailag is rosszindulatú elemekből áll. Destruktív fellépésük célpontja a párt, főfegyverük a bérdemagógia és a szovjetellenesség. Fellépésük során a még meglévő politikai-ideológiai előítéletekre apellálnak. Céljaik eszközeként felhasználják a szocializmus ügye iránt érdektelen, befolyásolható embereket. A józanul gondolkodó munkások tömegei elítélik, nem tartják őket az osztályhoz tartozóknak. A munkásosztály szocialista tudatát, magatartását is a társadalmi gyakorlaton alapuló eszmei nevelőmunka alakítja. Az elmúlt években jelentősen fejlődött a szocialista demokrácia. Mégis e haladás — különösen céljainkhoz viszonyítva — elégtelen. Az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a párt politikája nyomán társadalmi méretekben érvényesülnek az osztály érdekei, az osztály részese a párt és az állam vezetésének. Mégis a munkások tömegei sokszor érdemben alig kapcsolódhatnak be saját ügyük intézésébe, az üzem életének irányításába, ellenőrzésébe. A gazdaságirányítás új rendszere több lehetőséget ad a munkásdemokrácia fejlesztésére. E lehetőségek jó felhasználása elősegítheti a munkások felelősségének növekedését, a munkásellenőrzés fejlődését. A munkásokban szilárdul az a meggyőződés, hogy a szocializmus teljes felépítése csak a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság szövetségének talaján hajtható végre. A parasztsággal kapcsolatos téves nézetek azonban időnként erősödnek. Ez szoros összefüggésben van a mezőgazdasági termelés erőteljesebb ütemű növekedését sürgető indokolt és indokolatlan — türelmetlenséggel, a parasztság helyzetének téves megítélésével és a tájékoztató munka gyengeségével is. Ezért fontos feladatunk a mezőgazdaság és a parasztság jelenlegi és távlati helyzetének sokoldalú ismertetése a budapesti munkások között. A munkásoknak az értelmiségről alkotott véleménye munkásrétegenként és ezeken belül is eléggé elütő. Az üzemi szakmunkások kapcsolata a gazdasági vezetők többségével, de különösen a termelésben közvetlenül résztvevő műszakiakkal általában kiegyensúlyozott. Az alkalmazottakról vallott véleményük, kevés kivételtől eltekintve, nem mindig a kölcsönös megbecsülésen alapszik. Az üzemen kívüli értelmiségről, az orvosokról, a pedagógusokról, a művészekről alkotott véleményükben 19 ziz