MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/158

— 264 «* 28 üzemnél saját megitélésíink szerint is arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy az üzemek ^ olyan rossz állapotban vannak, hogy ezekáfc még a minimális feltételek megteremtésére sem szabad/ egy fillért sem költeni. De itt is emberekről van szó. Ez a néhány számadat, a 115 üzem hozzávetőleges becslések szerint mintegy 3o.ooo dolgozót érint* Itt is lelkesen, becsületesen dolgoznak, itt is folyik a kongresszusi munkaverseny. Mit akartam ezzel érzékeltetni? Mi a tanulság ebből a felülvizsgálatból? Mindenekelőtt az, hogy több mint 5o %-ában központi előirányzatok nélkül is volt lehetőség a helyzet javitására. De miért csak munkavédelmi felügyeleti intézkedésre lehet tenni valamit? Saját maguktól miért nem intézkednek az adott vezetők? Ha leállitási határozat van, kéljék higgyjék el, hosszú idők tapasztalata alapján merem kijelenteni, azonnal van pénz, még helyi forrásból ia# Ugy hiszem ezek azok a szemlélet jellegű dolgok, amelyeken kicsit változtatni kellene, hogy a termelési tevékenységgel együtt, párhuzamosan nap mint nap legyen kötelezettség üzemi vonatkozásban is az a jelszó, amelyet a mai Pártértekezlet mottójául nagy vonatkozásokban kitűztünk. Végül engedjék meg, hogy még egy gondolatomat elmondjam. Közel lo üzemi, hivatali, intézményi, kerületi taggyűlésen, pártértekezleten vettem részt. Valahogy minden taggyűlésről, vagy pártértekezletről ugy jötrfcem el, hogy kicsit erősödtünk, kicsit bátrabbak lettünk, kicsit, talán holnaptól kezdve, ki ki a maga területén líd