MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/150

- 245 az előléptetésekre, áthelyezésekre, leváltásokra korlátozódik és még igen erősen hiányzik a munkaközbeni céltudatos kádernevelő tevékenység. Pedig ez a lényeg. Van bizoiyos javulás a káderutánpótlás tervszerűségében, de ez nem kielégítő. Gyakran érvényesül a spontaneitás, a kényszermegoldás, a káderek ugyanazon körből való kiválogatása. Előfordul, hogy egyes szakemberek ugy lesznek a szakma legjobb ismerői, hogy őket annak mondják. Aztán olyan sokszor és hangosan mondják, hogy végül a megítélésben azzá is lesznek anélkül, hogy a végzett munkájuk kerülne megítélésre. Van tehát még bizonyos összefonódás, elvtelen megítélés, | bratyi-szellem is. Alapvető tennivalónk a kádetnbunkánkban a VIII. kongreszszus által megjelölt követelményeket egyértelműbben és következetesebben érvényesíteni. Hvileg ezzel különösebb gond nincs is« A követelmények érvényesítését mindenki helyesnek tartja. Ennek ellenére a gyakorlatban nem mindig érvényesülnek ezek az elvek. Egyes párttagoknál még tapasztalható értetlenség is, akár a szövetségi politikáról, akár a munkásosztály vezetőszerepének megítéléséről, akár a származás szerinti kategorizálás eltörléséről az egyetemi felvételeknél, akár a pártonkivüliek funkcióba állitásáról van szó,/egyes esetekben, a gyakorlati végrehajtás során elkövetett hibák képezik az alapját. E hibáktól féltik a párt politikáját. Hogyan jelentkezik ez a kádermunkában? 1963-tól bizony előfordult, hogy a gazdasági vezetés színvonalának növelése cimén a szakmai követelmények a politikaiak rpvására előtérbe kerültek I és ez sok vitát okozott. Itt-ott a végrehajtás során a szakmai képzettség nem a politikai követelmények kiegészítőjeként, hanem az emberi megítélés szinte divatos elvévé lépett elő. Előfprdult. /5ö