MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/124

J - 195 let agitálni, mert öntudat sokszor van, amikor beszélni kell, de amikor már pár forintról van szó, akkor még a káderek között is zúgás van, amist!-, a százaiák miatt. De a munkások kevésbé zúgtak, ők megértették, hogy ott kezdődik a szocialista ember, hogy segiti a másikat, a gyengébbet, a kisebbet. Aztán egy két hét hónap elteltével helyreállt a keresetük. Ma már Balassagyarmat is teljesiti a tervét, nyereségrészesedésük is lesz. Már mondtam az előbb, hogy nőtt a pártszervezet súlya, szerepe. És ha a pártvezetésnek a mi üzemünkben gondja, baja van, akkor ez elsősorban az, hogy az aktivitást, amely az üzemekben van.fel tudja-e karolni, hogy mindennap meg tudjuk-e mondani az embereknek, hogy mit kell csinálni, mert az nem megy, hogy szónotXamnk a szocializmusról, hanem meg kell mondani, hogy nap mint napa mit kell tenni. A kommunisták is, meg a munkások is ezt várják tőlünk; ezt várják a KB-tól, a Budapesti PB-tól. Ha megmondjuk, hogy mit kell tenni, akkor igenis az emberek követnek bennünket. Itt volt a februári árrendezés. Kazimlr elvtárs hozzászólásásval kapcsolatban feljegyeztem magamnak valamit. Idegesek vagyunk mi néha, amikor valahol nagy hibákat követnek el. Akkor is idegesek vagyunk, ha a sajtó komikus figurákat csinál belőlünk, meg a színházak is. De nálunk a februári árrendezéssel kapcsolatban a munkások ugy foglaltak állást - lehet hogy nagyképűségnek hat, annak.idején a kerületben is elmondtuk már hogy a hozzáállás a legtisztább, a legvilágosabb a melósnál volt. A legkevesebb bajunk velük volt, s ez egy kicsit el kell, hog/ gondolkoztasson bennünket. Sokszor előfordult, hogyha valami nekünk nem teszik - mi már tanultunk filozófiát és sok mást - akkor azt mondjuk, hogy a munkásoknak ez a véleménye. Pedig nem is mindig a munkások mondják, hanem mi gondolkozunk igy. Nem arról van