MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/94

- 91 veszeti vezetésére. Álmodozzanak, hozzanak létre olyan színházat, amilyen elképzelnek - ezt kaptuk útravalóul. Az ilyen megbízatás felelősséggel, sok gonddal, gyötrődéssel jár. Ma már nincs színház hazánkban, amelyik ne vallaná, hogy szocialista színházat alkarunk létrehozni. Őszintén meg kell mondanom elvtársak, hogy nagy elődök emléke nehezedik ránk, nemzetközi és hazai vonatkozásban egyaránt. A színház legyen korszerű - milyen egyszerű kívánság ez, s milyen nehéz megval 'sitani. Hiszen korszerű művész Picasso is, Brecht is, hagyatékával Sztaniszlavszkij, Piscator, a magyar Hevesi Sándor és igy folytathatnám a sort. Az ő hagyatékuk is rengeteg korszerű, felhasználható gondolatot tartalmaz. Amikor azt mondották nekünk,hogy álmodozzunk, akkor mi azt mondottuk, hogy szeretnénk olyan színházat létrehozni, amelyik korunkhoz szól, szeretnénk, ha ennek a színháznak a neve Thálía lenne. A század elején Hevesi Sándor hozott lét re munkáselőadásokat a"Thálía keretén belül, s abban az időben hazai vonatkozásban ez színházi forradalomnak számított. Amikor mi ezt elmondottuk, s a későbbiek folyamán, először azt a választ kaptuk: Elvtársak, érdemeljék ki azt, hogy ilyen nagy elődök hagyatékát vall ják magukénak, s majd egy év múlva visszatérünk rá. Egy év múlva visszatértünk rá, s akkor lebeszéltek minket róla az elvtársak. Ezt itt meg kell említenem. A továbbiakban szeretnénk majd ismét napirendre tűzni ezt a kérdést. Azt mondtuk magunknak: Hogyan tanította Flaubert Moupassant-t? Azt mondta nekünk: Itt van egy rózsa. ííézd meg ezt a rózsát, tudj meg róla mindent, amit előtted megtudtak, s aztán írt meg róla azt, amit csak te tudsz megírni. S ha erre képes vagy, akkor írónak nevezheted magad. Elvtársak, őszintén meg kell mondani, mi most még ugy érezzük, a megismerés időszakábanvsragyunk. Negyon nehéz eljutni oda, hogy valami ujat is tudjunk hozzáadni korunk művészetéhez. S hogy ez egyáltalán sikerülni fog-e - ezt majd a jövő döntS el. Mennyi nagy név, mennyi nagy gondolat! Milyen nehéz akár csak megközelíteni is őket. A kor azonban kötelezettséget ró ránk, s ez alól nem lehet kitérni. Színházi kultúránk mindig akkor hozott létre maradandót, amikor egy irányban haladt a társadalmi fejlődés irányával. Pártunk kulturális irányelvei, kongresszusi tézisei örömmel töltenek el Wennünket, színházi embereket. S hogy ezek az igények nem-